"Jól elmúlt ez az év is, pedig emlékszem nyáron hogy megölt a semmittevés. Most már azon agyalok hogy jövök ki a legjobban a karácsonyi ajándékokkal. Már nyár vége óta apránként szedegetem össze az ötleteket és az ajándékokat is. Van olyan termék, ami csak a karácsony miatt lesz drágább, ami annyira nem fer; úgyhogy megpróbálok előre gondolkodni ;>
Idén valahogy nem várom az ünnepeket; az azzal járó hisztériát és a hatalmas népbutító akciókat a bevásárlóközpontokban. Én karácsonyra albérletet kérek a Jézuskától ;> Elég egy 1,5 szobás, tömegközlekedéssel jól megközelíthető kis lakás.
Annyira másképp alakulnak a dolgok, mint ahogyan elképzeltem. Bár még erre is alig volt időm; gondolkodni. A gimi után felpörögtek az események, döntések és választások követték egymást, míg végül ott tartok, ahol vagyok. Útközben úgy érzem sokat veszítettem önmagamból, vagyis a tudatos énemből és csak sodródtam az árral. Most csak néha vagyok tisztában azzal ki vagyok és mit akarok igazán. De a felnőtt lét legszörnyűbb következménye azt hiszem az, hogy hagyom magam alárendelni a különféle társadalmi elvárásoknak. Ez régebben talán megállta a helyét, amikor ezek a betöltött szerepek biztonságot adtak. De ma már semmi sem biztos.
Olyan keserű szájízzel gondolok a pesszimista jövőre. Lassan minden reményem elszáll, hogy egyfajta stabilitásban éljek. Miért kell elhagynom a szülőhazámat, hogy boldoguljak? Más országok népei miért, hogyan, miképp érzik magukénak azt a felismerést, hogy ezért tenni is kell? Nem szeretek irigy lenni, főleg úgy, hogyha végig nézem az európai országokat és újra születhetnék, akkor is magyar lennék."
Kezdem úgy érezni, mintha a fehér karácsony csak a gyerekeket illetné, mert amióta "felnőttem" alig havazik...igazán jöhetne már egy igazi tél! Sok hóval, jégvirággal...
