Sok év után először aludtam ismét a gyerekszobámban. Nagyon jó érzés volt. Egészen más, de nagyon jó. Hiányzott már nagyon ez, ami kiskorom óta a részemmé vált. A kilátás, a hangok, az illatok. Hogy a lábam előtt hever egész Budaörs, hogy a tücskök fényes nappal is ciripelnek és éjszaka a közeli völgy magas fáinak ágai között elbújva énekel egy kismadár. Szeretem az ilyen meghitt éjszakákat, amikor minden olyan békés és csendes. Még a legsötétebb éjárnyékban sincs semmi félelmetes és úgy vagyok egyedül, hogy mégsem, mert minden ami körül vesz tud rólam. Bolondos gondolatok ezek :) Nagyon szeretek itt lenni. A legmélyebb fáradtságom is elszáll, ahogy magamba szívom a kert gyümölcsfáinak édes illatával dúsított hegyi levegőt. Azt kívánom, bár mindenki átélhetné ezt az érzést, aki fontos számomra. Nem csak idilli, de tökéletesen alkalmas alkotói környezet ez. Szálldosnak is a gondolataim, de főleg a képzeletem... máshol jár, nagyon messze innen, éppen hogy csak kis lábujjal kapaszkodom a valóságba.
Ma valami csodaszépet láttam. A szomszédból sétáltam haza felé. Út közben a kikopott partoldat övező, már zöld lombbal burjánzó cserék közül bukkant elő az Odvas-hegy csupasz látképe. Az ég kékjét pimaszul vakító pára felhők takarták és a házunk szinte szem forgatva hallgatta, ahogy a kutyák ismét a semmit ugatják kitartóan. Közelebb érve már a kertünkre is ráláttam, ahol a kiöregedett örsi barackfáink helyét a már zsenge és éppen koruk miatt még lombtalan ifjú utódaik birtokolják. Eszembe jutottak gyerekkorom nagy nyári gyümölcsözései, amikor még a fákról ettük tele magunkat, szüleink legnagyobb örömére, mert az ebédből ilyenkor alig fogyott. Ezen merengtem, amikor két szarka röppent fel előttem a lombokból. Egymást körbe repülve emelkedtek a magasba, mintha táncolnának. Egy pár lehetett. Az egész jelenetből sugárzott az összetartozásuk, valami végtelen igazság, mintha az örök szerelem jelképe lettek volna. Sose láttam ennél kecsesebb és őszintébb mozdulatokat az állatvilágban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése