Nem tudom nevezhető-e szerencsének, amikor az ember használt holmikat kap átbogarászásra. Olyan, mintha az Ecserire mennénk, azzal az "aprócska" különbséggel, hogy nem kell fizetnünk, ha megtetszik valami :) ...Jelentős különbség, de az érzés, a találás mámora, amikor a zacskó aljában rábukkanunk valami csodálatosra, az fantasztikus!
Ma abban a szerencsében részesülhetem, hogy könyvetet bogarászhattam kedvemre. Főleg szépirodalmi műveket, néhány éves bestsellereket és számomra egészen érthetetlen témájú szakácskönyveket. Most őszintén, vajon kinek lehet szüksége leírva látni, hogy hogyan kell megcsinálni a sonkás szendvicset, sajttal?! De akadt köztük más is; például egy picurka ajándékkönyv. Talán vannak, akinek még mond valamit az ajándékkönyv fogalma. Ezek kis idézetes vagy verses könyvecskék, amikkel meglephetjük barátnőnket, barátunkat, kedvesünket, rokonainkat... Egy kedves gesztus szimbóluma, de idővel csak porfogók lesznek. Gondolom ez a könyvecske is így járt. "Nagynyuszi" kapta "Kisnyuszi"-tól örök szerelmük emlékére. Nekem kissé giccses ez a kategóriájú iromány, de a könyvjelző egy izgalmas idézetnél nyitotta ki a könyvet. Továbbra is úgy tartom, hogy nem remélek, hanem hiszek a sorsban.
"Idő és tér hatalmas rejtelmei között érzem, ahogyan karod átölel, és már nem félek."
(Pam Brown)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése