Baj

 

Pince pörkölthöz Music Fm

     Az általam reggelenként olyan előszeretettel hallgatott rádiós műsor délután már nem hozza azt a színvonalat és zenei összeállítást, amire a lelkivilágomnak szüksége van. Ezért, bár ideiglenesen, de átpártoltam a Music Fm-re. És az érzés, amit nyújtott: "Ahhh, igen, ez az! Végre! Ez kellett! Rock!"

     Ki érti ezt? Eltüntek a rádió adók! Hová lettél Roxy? Mi van veled, Juventus? Még a Petőfitre is kell ráakadni!

 

 

Ráckeve

Egy esős szombat reggel :)

Nálam így indul az idei év első esős szombat reggele :)
Apu-féle almás pite és cappuccino

Péntek 13

     Mit nekem babona?! Általában a legszerencsésebb napjaim közé tartozik. De azért vannak dolgok, amiket nem árt betartani, már csak a mihez tartás végett. Fa asztalon alulról háromszor lekopogom a jövőre vonatkozó dolgokat, nehogy másként süljenek el. Ha kiborul a só, akkor is biztosra megyek, én ugyanis mindkét vállam felett átdobok egy csipettel nehogy veszekedés legyen. Ha zöld Trabantot látok, elmondom a "mágikus" versikét, kívánok valamit és megnyugszik a lelkem, hogy minden utamba vezérelt szerencseforrás lehetőséggel megpróbáltam élni. Csak a fekete macska lóg ki a sorból. Nem adok gázt, ha az úton egy átmegy előttem; de talán épp ezért nem történt még semmi baj :)

"Peugeot" cica

Vers Mindenkinek

Petőfi Sándor

ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN UJRA

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.


(Erdőd, 1848. november 17–30.)

A boldogság keresése

     Hosszú volt ez a nyár. Sok minden történt, jó és kevésbé jó is. Igyekszem távolabbról, kívülről szemlélni életem történéseit, mert mint mondják minden csak nézőpont kérdése. Így hát nem panaszkodom. A megmérettetések, amiken túl vagyok csak a célhoz vezető út darabkái. És hogy mi a cél? Mindenkinek más. Ha általánosítanom kellene, talán azt felelném: rátalálni egy útra, melyen végig tudok menni, és halálom előtt őszintén úgy gondolni, mindent megtettem a boldogságomért. Boldogság... A boldogság áldozatokkal jár. Megbánással és talán felesleges lemondásokkal. Néha ellenszegüléssel a természet akaratával szemben.
A boldogság keresés néha kétségbeejtő útvesztőjében azért vannak bátorító megállók is. Ezek azok a kivételes pillanatok, amikor ránk talál a tökéletes boldogság. De csak egy pár pillanatra tudhatjuk magunkénak, mert ez egy olyan állapot, melyet halandó ember csak rövid ideig birtokolhat. Ilyenkor megáll az idő és a szívünkbe a tökéletes béke érzése költözik.

Mindenkinek mást jelent boldognak lenni. Tényleg így volna? Nincs egy közös nevező e téren?
Mit jelent boldognak lenni?

Úgy érzem, én már egészen mélyre sűllyedtem, és beérem egészen apró dolgokkal is. Ez persze nem biztos, hogy baj, de felmerül bennem a kérdés: tényleg lejjebb kell adnom? Boldoggá tesz például, ha a régi ismerőseim nem tagadják meg magukat előttem és rám köszönnek az utcán. Vagy ha észre veszek valami különlegeset, amit más nem biztos, és az még mosolyt is csal az arcomra. Egyszer láttam hóesésben rózsaszínnel virágzó gesztenyefát; hortyogva ébredő és többször visszaalvó kismadarat egy faágon...

Mintha többféle boldogság létezne. Már mint maga az érzés ugyanaz, vagy legalább is nagyon hasonló, csak a színtér és a kialakulási szint eltérő. Olyasmikre gondolok, mint "hétköznapi" boldogságok, "kapcsolati" boldogságok, "életút" boldogságok. Mindegyik lelkünk más és más területét érinti meg, ezért nehéz is lenne közöttük párhuzamit vonni. Nem az mondom, hogy vannak kisebb és nagyobb boldogságok, inkább fordítva, boldogságot már egészen kis dolgoktól is érezhetünk; a figyelmességtől az elcsent pillanatokon át, egészen az elért sikerek öröméig.
De mi van olyankor, amikor valaki valamelyik téren hiányt érez, űrt az életében? Meg kell-e próbálnunk felkutatni és pótolni azt, vagy bízzunk a gondviselésben és abban, hogy amint készen állunk rá, megkapjunk a nekünk kijáró boldogságot?    

Az Ég kékje