Ma a Rising Sun Country Park-ot kezdtem el felfedezni. (6,1 miles = 9,8 km)
Egy kis történelmi visszatekintés:
A területet száz éve még szénbányászatra használták. 1906-ban nyílt az első tárna, 1915-ben a második. A bányatársaság nagy hangsúlyt fektetett az egészségre és a biztonságra. A bányászok megfelelő munkaruha híján eleinte öltönyben, ingben és kalapban dolgoztak. A bányászok tetőtől-talpig fekete szénporral borítva mentek haza a munkaidő végén, majd 1969-ben megnyitott az első zuhanyzó. Ezzel 1947-ben nagy elismerést kapott. A bányát ezután is folyamatosan fejlesztették.
Mire 1957-ben a harmadik tárna is megnyílt, az első kettő közel 385 méter mélységű volt és az első tárnát már csak a harmadik szellőztetésére használták.
A bányászat mindig is nagyon veszélyes foglalkozas volt. A legnagyobb veszélyt a gázszivárgások jelentették, mely jelenség nem csak robbanásveszélyes volt, de számos esetben fulladásos halált okozott.
1966-ban a Rising Sun Colliery elnyerte a legbiztonságosabb Northumbriai bánya címét, melyet magasszínvonalú és folyamatosan megújúló technikai vívmányaival és eszközeiért érdemelt ki. Ilyen volt például a biztonságos lámpa, amely bár lánggal működött mégis kevésbé volt robbanásveszélyes köszönhetően George Stephenson és Sir Humphray Davy közös úttörőmunkájának. Az Észak-keleti régiókban eleinte a “Geordie-lámpa” volt a legnépszerűbb, majd később a Davy-lámpa átvette helyét.
A szén árának folyamatos csökkenésével a bánya egyre veszteségessebb lett, míg 1969 májusában bezárt.
A területet ezután rehabilitálták. A tárnákat feltöltötték és újra átadták a természetnek. A bányászok által használt temérdek vasútvonalak némelyike azonban fennmaradt és most “Waggonway” néven séta- és bicikliútként szolgálja a közösséget.
…
A North Tyneside-on, vagyis a Tyne folyótól északra fekvő terület ma egy Budapest méretű nagyváros perem kerületében fekszik. Méreteit tekintve megdöbbentő mégis mennyire elveszik a tájban. Alig 2 perce, hogy a napközben is forgalmas főút felől elindultam a sétaúton már mindent túlordító vegyes madár csicsergés vett körül elzárva a külvilág zajaitól. Mintha egy buborékba léptem volna. A színek, az illatok mind felerősödtek és az idő megállt. Május van. És a májusi eső itt is olyan hatással van a természetre, mint Magyarországon. A szinte már elviselhetetlenül fülledt 18 fokos párás tengeri levegőt kellemesen felfrissítik az itt egyébként ritkaságszámba menő villámlással-dörgéssel kísért nyári záporok. A fák zsenge hajtásai szinte vibrálnak eső után míg az addig szelíden mosolygó virágok és fű illatát felverik az égből aláhulló kövér esőcseppek. A völgyre ráül valami megmagyarázhatatlan romantika és az embert óhatatlanul is elragadja a kéjes erotika utáni vágy és csak andalog a kitaposott erdei ösvényen. Útját derékmagasságig érő csalánosban kanyargó patak kíséri, melynek jéghideg vizében vörösbegyek és kócsagok oltják szomjukat. Partjait fiatal fűzfák, boglárkák és éppen csak bimbózásnak indult sárga liliomok szegélyezik. Az ágak sűrűjében rejtőző feketerigók, süvöltők és kitudja még milyen énekes madarak gurgulázó énekétől zsibbadt aggyal a gondolkodás már a múltba veszett és helyét az olyan dolgokon való elmélkedés veszi át, mint például az élet működése. Mert ahogy mész ezen az erdei úton szinte meghipnotizálva, nem vagy tudatában önmagadnak mégis a legvalóságosabb érzés a bőrödben lenni éppen abban a pillanatban. Az idő visszatér a maga valójában és te pontosan érzed annak jelenlétét, nem azt hogy múlik, hanem hogy van. Nézel előre, nézed ahogy a fák és bokrok lombjai alagútszerűen körbeölelik az utat és megerősödik benned a felismerés, hogy ez maga az élet. Egy út melyen csak menni kell. Melyet sokminden körülvesz és a látnivalóktól időnként elfáradsz és megállsz pihenni, de szemeddel már keresed a következő néznivalót, az új úticélt. És időnként az erdőben egy-egy párhuzamos ösvény halad melletted, néha eltűnik, aztán egybeolvad a tieddel, s később elágazáshoz érsz, ahol döntened kell merre mész tovább. Olyankor megtorpanunk kissé. Megpróbáljuk előre látni a jövőt ezért bekukucskálunk mit rejthetnek, jól megnézzük a lehetőségeket, de nem akarunk sokat tétlenül ott állni… veszel egy nagy levegőt, behúnyod a szemed és elindulsz amerre a szíved húz “remélve” hogy olyat találsz melyben örömöd leled.
https://www.facebook.com/share/15qXs5dK1Tx/?
