Ma végre nekiindultam felfedezni kicsit a környéket ahová költöztünk 🥰
Kb 3 órás séta volt, közbeiktatva két kisebb bevásárlás, miközben 4x is elkapott egy nyári zápor (ebből az egyik jégesővel). Szerencsére tömérdek hatalmas fa tarkítja a vidéket, így mindig volt hova behúzódni.
A Killingworth-i tavat sétáltam körbe, megcsodálva a közben velem szembejövő ipari emlékműveket, szobrokat és védett tájházat, melyek mind egy gazdag múltról tanúskodnak.
Furcsa, hogy sose szerettem a történelmet, a helytörténelemért viszont rajongok! Imádom, például, higy itt Angliában a körforgalmakat ipari emlékművekkel és különböző eszközökkel díszítik, melyek fontos része voltak az adott hely történelmében. Pl: bányakocsik vagy bányász pónik szobra, úszóaknák - eredeti, hatástalanított (tengerparti városokban)… de láttam már repülőgépet (Tornaby) és óriás ananász szobrot is 🥰
A terület neve Forest Hall, mely egykori erdős-ligetes tájegység volt. Szerencsére mindmáig fennmaradt számos apró erdős része, melyek mindegyikén több séta útvonal is húzódik kedvezve nemcsak a kutyasétáltatóknak, de a természet szerelmeseinek is. Itt pillanatok alatt az erdő csendjében találhatjuk magunkat, hiszen csak egy karnyújtásnyira van a házak között 🌳💚
Maga a környék csodálatos, dimbes-dombos, kanyargós utcáival, virágos előkertes régi házaival, melyek nem ritkán a viktoriánus korból maradtak fenn... mintha csak megállt volna az idő. Az ember megáll e házak előtt, megfordul és szinte látja azt a tájat, mely körülölelte a házat újkorában. A vakító sárgaszínű és mézédes illatú repcével tarkított erdős domokdalakat, a patkónyomos, helyenként sáros földutakat és a mező felől eső elől haza siető szénával megrakott szekereket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése