2026. május 15., péntek

Rising Sun Country Park

     Ma a Rising Sun Country Park-ot kezdtem el felfedezni. (6,1 miles = 9,8 km)

Egy kis történelmi visszatekintés:

A területet száz éve még szénbányászatra használták. 1906-ban nyílt az első tárna, 1915-ben a második. A bányatársaság nagy hangsúlyt fektetett az egészségre és a biztonságra. A bányászok megfelelő munkaruha híján eleinte öltönyben, ingben és kalapban dolgoztak. A bányászok tetőtől-talpig fekete szénporral borítva mentek haza a munkaidő végén, majd 1969-ben megnyitott az első zuhanyzó. Ezzel 1947-ben nagy elismerést kapott. A bányát ezután is folyamatosan fejlesztették.

Mire 1957-ben a harmadik tárna is megnyílt, az első kettő közel 385 méter mélységű volt és az első tárnát már csak a harmadik szellőztetésére használták. 

A bányászat mindig is nagyon veszélyes foglalkozas volt. A legnagyobb veszélyt a gázszivárgások jelentették, mely jelenség nem csak robbanásveszélyes volt, de számos esetben fulladásos halált okozott. 

1966-ban a Rising Sun Colliery elnyerte a legbiztonságosabb Northumbriai bánya címét, melyet magasszínvonalú és folyamatosan megújúló technikai vívmányaival és eszközeiért érdemelt ki. Ilyen volt például a biztonságos lámpa, amely bár lánggal működött mégis kevésbé volt robbanásveszélyes köszönhetően George Stephenson és Sir Humphray Davy közös úttörőmunkájának. Az Észak-keleti régiókban eleinte a “Geordie-lámpa” volt a legnépszerűbb, majd később a Davy-lámpa átvette helyét.

A szén árának folyamatos csökkenésével a bánya egyre veszteségessebb lett, míg 1969 májusában bezárt. 

A területet ezután rehabilitálták. A tárnákat feltöltötték és újra átadták a természetnek. A bányászok által használt temérdek vasútvonalak némelyike azonban fennmaradt és most “Waggonway” néven séta- és bicikliútként szolgálja a közösséget.


A North Tyneside-on, vagyis a Tyne folyótól északra fekvő terület ma egy Budapest méretű nagyváros perem kerületében fekszik. Méreteit tekintve megdöbbentő mégis mennyire elveszik a tájban. Alig 2 perce, hogy a napközben is forgalmas főút felől elindultam a sétaúton már mindent túlordító vegyes madár csicsergés vett körül elzárva a külvilág zajaitól. Mintha egy buborékba léptem volna. A színek, az illatok mind felerősödtek és az idő megállt. Május van. És a májusi eső itt  is olyan hatással van a természetre, mint Magyarországon. A szinte már elviselhetetlenül fülledt 18 fokos párás tengeri levegőt kellemesen felfrissítik az itt egyébként ritkaságszámba menő villámlással-dörgéssel kísért nyári záporok. A fák zsenge hajtásai szinte vibrálnak eső után míg az addig szelíden mosolygó virágok és fű illatát felverik az égből aláhulló kövér esőcseppek. A völgyre ráül valami megmagyarázhatatlan romantika és az embert óhatatlanul is elragadja a kéjes erotika utáni vágy és csak andalog a kitaposott erdei ösvényen. Útját derékmagasságig érő csalánosban kanyargó patak kíséri, melynek jéghideg vizében vörösbegyek és kócsagok oltják szomjukat. Partjait fiatal fűzfák, boglárkák és éppen csak bimbózásnak indult sárga liliomok szegélyezik. Az ágak sűrűjében rejtőző feketerigók, süvöltők és kitudja még milyen énekes madarak gurgulázó énekétől zsibbadt aggyal a gondolkodás már a múltba veszett és helyét az olyan dolgokon való elmélkedés veszi át, mint például az élet működése. Mert ahogy mész ezen az erdei úton szinte meghipnotizálva, nem vagy tudatában önmagadnak mégis a legvalóságosabb érzés a bőrödben lenni éppen abban a pillanatban. Az idő visszatér a maga valójában és te pontosan érzed annak jelenlétét, nem azt hogy múlik, hanem hogy van. Nézel előre, nézed ahogy a fák és bokrok lombjai alagútszerűen körbeölelik az utat és megerősödik benned a felismerés, hogy ez maga az élet. Egy út melyen csak menni kell. Melyet sokminden körülvesz és a látnivalóktól időnként elfáradsz és megállsz pihenni, de szemeddel már keresed a következő néznivalót, az új úticélt. És időnként az erdőben egy-egy párhuzamos ösvény halad melletted, néha eltűnik, aztán egybeolvad a tieddel, s később elágazáshoz érsz, ahol döntened kell merre mész tovább. Olyankor megtorpanunk kissé. Megpróbáljuk előre látni a jövőt ezért bekukucskálunk mit rejthetnek, jól megnézzük a lehetőségeket, de nem akarunk sokat tétlenül ott állni… veszel egy nagy levegőt, behúnyod a szemed és elindulsz amerre a szíved húz “remélve” hogy olyat találsz melyben örömöd leled.





https://www.facebook.com/share/15qXs5dK1Tx/?


2026. május 14., csütörtök

Barangolás Forest Hall környékén

     Ma végre nekiindultam felfedezni kicsit a környéket ahová költöztünk 🥰 

Kb 3 órás séta volt, közbeiktatva két kisebb bevásárlás, miközben 4x is elkapott egy nyári zápor (ebből az egyik jégesővel). Szerencsére tömérdek hatalmas fa tarkítja a vidéket, így mindig volt hova behúzódni.

A Killingworth-i tavat sétáltam körbe, megcsodálva a közben velem szembejövő ipari emlékműveket, szobrokat és védett tájházat, melyek mind egy gazdag múltról tanúskodnak. 

Furcsa, hogy sose szerettem a történelmet, a helytörténelemért viszont rajongok! Imádom, például, hogy itt Angliában a körforgalmakat ipari emlékművekkel és különböző eszközökkel díszítik, melyek fontos része voltak az adott hely történelmének. Pl: gőzgép, mozdony, bányakocsik vagy bányász pónik szobra, úszóaknák - eredeti, hatástalanított (tengerparti városokban)… de láttam már repülőgépet (Tornaby) és óriás ananász szobrot is 🥰

A terület neve Forest Hall, mely egykori erdős-ligetes tájegység volt. Szerencsére mindmáig fennmaradt számos apró erdős része, melyek mindegyikén több séta útvonal is húzódik kedvezve nemcsak a kutyasétáltatóknak, de a természet szerelmeseinek is. Itt pillanatok alatt az erdő csendjében találhatjuk magunkat, hiszen csak egy karnyújtásnyira van a házak között 🌳💚

Maga a környék csodálatos, dimbes-dombos, kanyargós utcáival, virágos előkertes régi házaival, melyek nem ritkán a viktoriánus korból maradtak fenn... mintha csak megállt volna az idő. Az ember megáll e házak előtt, megfordul és szinte látja azt a tájat, mely körülölelte a házat újkorában. A vakító sárgaszínű és mézédes illatú repcével tarkított erdős domokdalakat, a patkónyomos, helyenként sáros földutakat és a mező felől eső elől haza siető szénával megrakott szekereket.




Egyenlőre tisztázatlan okok miatt képeket sajnos nem tudok beilleszteni, de szívesen megosztom a nagyvilággal a közösségi médiára feltöltött album linkjét 😉


https://www.facebook.com/share/1AjaupyuaD/?



2026. május 13., szerda

Idézet


Nem azért nem beszélek,
mert nincs mit mondanom...
Azért hallgatok,
mert él bennem a remény,
hogy a csendjeink még őrzik ...
a szeretet hangjait...

A szavakon túli néma térben...

- Nagy Judit -