Sok év után először aludtam ismét a gyerekszobámban. Nagyon jó érzés volt. Egészen más, de nagyon jó. Hiányzott már nagyon ez, ami kiskorom óta a részemmé vált. A kilátás, a hangok, az illatok. Hogy a lábam előtt hever egész Budaörs, hogy a tücskök fényes nappal is ciripelnek és éjszaka a közeli völgy magas fáinak ágai között elbújva énekel egy kismadár. Szeretem az ilyen meghitt éjszakákat, amikor minden olyan békés és csendes. Még a legsötétebb éjárnyékban sincs semmi félelmetes és úgy vagyok egyedül, hogy mégsem, mert minden ami körül vesz tud rólam. Bolondos gondolatok ezek :) Nagyon szeretek itt lenni. A legmélyebb fáradtságom is elszáll, ahogy magamba szívom a kert gyümölcsfáinak édes illatával dúsított hegyi levegőt. Azt kívánom, bár mindenki átélhetné ezt az érzést, aki fontos számomra. Nem csak idilli, de tökéletesen alkalmas alkotói környezet ez. Szálldosnak is a gondolataim, de főleg a képzeletem... máshol jár, nagyon messze innen, éppen hogy csak kis lábujjal kapaszkodom a valóságba.
Ma valami csodaszépet láttam. A szomszédból sétáltam haza felé. Út közben a kikopott partoldat övező, már zöld lombbal burjánzó cserék közül bukkant elő az Odvas-hegy csupasz látképe. Az ég kékjét pimaszul vakító pára felhők takarták és a házunk szinte szem forgatva hallgatta, ahogy a kutyák ismét a semmit ugatják kitartóan. Közelebb érve már a kertünkre is ráláttam, ahol a kiöregedett örsi barackfáink helyét a már zsenge és éppen koruk miatt még lombtalan ifjú utódaik birtokolják. Eszembe jutottak gyerekkorom nagy nyári gyümölcsözései, amikor még a fákról ettük tele magunkat, szüleink legnagyobb örömére, mert az ebédből ilyenkor alig fogyott. Ezen merengtem, amikor két szarka röppent fel előttem a lombokból. Egymást körbe repülve emelkedtek a magasba, mintha táncolnának. Egy pár lehetett. Az egész jelenetből sugárzott az összetartozásuk, valami végtelen igazság, mintha az örök szerelem jelképe lettek volna. Sose láttam ennél kecsesebb és őszintébb mozdulatokat az állatvilágban!
