Rozmaring virágzás Karácsonykor

2014 Karácsony

Végre Holdas fényképek! Gyöngyszemeim :)

December 19.

Budaörs, Odvas-hegy

Széncinke

Évgyűrűk

Mézes-fűszeres pulyka csíkok

Reggeli utáni feladatok:
1. Végy egy darab pulyka mellet :D
2. Szál irányban vágd csíkokra.
3. Szórd be szárnyas fűszersóval
4. Adj hozzá egy kevés olíva olajat és mézet ízlés szerint.
5. Kisütési tedd a hűtőbe, hogy összeérjenek az ízek.

Kevés olajon süssük pirosra

Keverjük össze a salátát

Görög saláta hozzávalói:
- paradicsom
- paprika
- kígyó uborka
- mozzarella sajt
- só, bors, oregano, majoranna
- tejföl (nagy dobozos)
- mustár, majonéz (ízlés szerint)

Elkészítés:
A zöldségeket és a sajtot vágjuk apró kockákra, fűszerezzük és öntsük hozzá az ízlés szerint elkészített mártást.
Ha ebédig a hűtőben pihentetjük, jól összeérnek az ízek, finomabb lesz.

Kész a könnyű szombati ebéd

Jó étvágyat :D

Mézeskalács Mikulásra :)

     Sajátos hangulata van a téli időszaknak. Az év bármely napján lehet mézeskalácsot készíteni, még sincs olyan otthont teremtő, meghitt hangulata, mint amikor ezt decemberben csináljuk.

Kissé félve kezdtem hozzá, mert emlékeimből úgy rémlett, hogy ez valami bonyolult és kényes sütemény. Egy kevéske internetes kutatás után azonban azt kell mondjam, hogy ez sem más, mint a tőbbi sütemény recept. Ha nem találtam vagy ötezer féle receptet, akkor egyet sem! Választék van bőven. Nos, én leegyszerűsítettem a választást, megnézetm a végeredményről készített fényképeket és aszerint döntöttem. Bár kinézet alapján nem lett ugyan olyan az állaguk, de ennek talán az az oka, hogy a liszt egyharmadát kihagytam a tésztából... Nem hiányzott. Az állagához semmiképp. Na, jó, kifelejtettem! A recept kivetette velem és félre rakatta, de olyan kacifántosan írt, hogy elvesztem a sorok között és nem találtam meg, hol írja, hogy bele kéne tenni. Ettől függetlenül finom lett :)

Hozzávalók:
- 1 kg finomliszt
- 14 dkg porcukor
- 2 csapott teáskanál szódabikaarbóna
- 8 dkg Rama margarin
- 1 csomag mézeskalács fűszerkeverék
- 2 db tojás
- 2 db tojássárgája
- 40 dkg méz

Elkészítés:

A lisztől kiveszünk két bögrényit és félretesszük.

A liszthez hozzáadjuk a porcukrot, a szódabikarbónát, a margarint és morzsoljuk össze. Ezután adjuk hozzá a mézes fűszer keveréket, a tojásokat és a mézet, valamint a félretett liszetet. Jól dolgozzuk össze a tésztát és hűvös helyen pihentessük 1 napig.

Újra elővéve a tésztát belisztezett nyújtódeszkán nyújtsuk 1 cm vastagságúra. A kiszaggatott formákat előmelegített sütőben 180 C fokon aranybarnára sütjük az alját. Kb. 10-12 perc alatt elkészül.

Ha kihűlt, jöhet a dekoráclás. Ezidáig porcukorral és ételfestékkel pepecseltem... és akkor még a felvitelt is meg kellett oldanom. De most időt és energiát spóroltam és vettem előre készített cukormázat :D Nagyon gyorsan és könnyen haladtam a díszítéssel és ez annyira felvillanyozott, hogy igazi gyöngyszemek készültek.

Jó szórakozást mindenkinek :D 

A kiváncsi kis kékcinke

 

Bár félénk madárnak tartjuk, a városi cinkék igenis kíváncsiak. Nem minden esetben érik be a napraforgómagokkal, van, amikor még az ember müzlijére is szemet vetnek :)

Úgy hogy csak óvatosa a szellőzteteéssel :)



 

Ma má' máma van má'

     Nem lesznek közhelyek... ezért nem mondom, hogy "hogy repül az idő" és "már megint vége egy napnak"... inkább ismét egy újabb kezdete. Nulla óra fogalmam sincs hány perc van és itt ülök a gép előtt, mert mondendóm van. Mondandóm a nagyvilágnak, mondandóm magamnak. De ismét egy nappal kevesebb, hogy elmondjam, elmeséljem mi minden történt velem az elmúlt időszakban. Napokban, hetekben... hónapokban. Nincs fontossági sorren, mint ahogy a dolgok sem eszerint történnek, vagy nem történnek meg. És már az időrendiséggel sem vagyok egészen pontosan tisztában. Mint mondtam, a dolgok megtörténnek mostanában az életemben. Nem mondhatom, hogy csak úgy, hiszen részem volt a bekövetkeztükben, illetve nagy jelentőséggel bírnak.

     Az egyik ilyen Vica húgom alkotói munkája. Vagyis, hogy stílusa egyre letisztultabb és egyre töb nyilvánosságot kap. Ami jó. Örömteli, ha egy fiatal művészre felfigyel a világ.

     A másik ilyen jeletős esemény a mostanságomban, hogy anyukám is elismert szaktekintély-féleség lett az írástudomány területén. Ő grafológus. Érdeklődése eleinte hobbynak indult, majd sikeres vizsgát tett és azóta gyűjti az írásminákat, a gondolatait és az erőt magában, hogy ötletét kidolgozva kitálaljon hihetetlen horderejű ötletével, mely alapjaiban rengeti meg az analitikus módszerek alkalmazását, a grafológa felhasználási területeit a gyakorlatban (mint válságklezelés, problémamegoldás és feldolgozás...) és nem utolsó sorban, hogy a grafológiát önáló tudományként ismerjék el.

Szóval ezek foglalkoztatnak mostanában a fülgyulladást leszámítva, ami lassan egy hete pokolian elviselhetetlen takonykórban testesül meg világmegváltó gondolataimnak otthonul szólgáló fejecskémben. Néha kezdem azt hinni... vagyis inkább úgy érezni, hogy az idő az ellenségem. És most nem az öregedésre gondolok. Vagyis nem úgy, mint a harmincas nők a közvélekedés szerint. Én arra gondolok, hogy túl sok a mondanivalóm, amihez kevés a rendelkezésemre álló idő menyisége. És amikor ide érek a gondolatmenetben, elszőrnydek, hogy mennyire telhetetlen vagyok és mohó és a kevesebb több, úgy hogy inkább szűrnöm kéne a belőlem akárcsak gondolatilag is kifelé áramló információkat. Minőséget teremtsek, ne mennyiséget. ... Ahhoz viszont idő kell.

Van nekem olyan? Lesz? Érdemes vagyok rá? Honnan fogom tudni, ha igen? Kimondja majd meg? Vagy csak érezni fogom? Ez amolyan "tudni fogod, ha itt az ideje" dolog?

Talán meséltem már, milyen nagyra tartottam magam gyerekként. Világmegváltónak képzeltem magam. Hogy híres tudós leszek, aki felfedezi a rák ellenszerét, vagy megoldja a koalamackók étkezési problémáit, miszerint kevés az eukaliptusz fa és attól is folyton illumináltak szegény jószágok. Csípem a koalákat, bár még egyet sem láttam élőben. Mindenem volt a biológia, ez még sem volt elég ahhoz, hogy vigyen is velem valamire. Jobban kellett volna akarnom. Tengerbiológus szerettem volna lenni és a hosszúszárnyú bálnák énekét tanulmányozni. Hogy mennyire tudatos. Minden évben átköltik egy kicsit, mintha valamilyen trendnek kéne megfelelniük. Jah, persze, a tavalyit már hallották a csajok, elő kell rukkolni valami újjal... gondolom, mert tudni nem tudhatom, hiszem nem lett belőlem tengerbiológus. Sőt, semilyen biológus nem lett belőlem. Még biológiatanárként is megbuktam. És már abba is belefáradtam, hogy megpróbáljak nyelvvizsgát produkálni, hogy kikaphassam a diplomámat. Szóval ez vagyok én... mondhatni egy rakás csődtömeg. Viszon mielőtt megsajnálnátok, elárulom, hogy bár ma már máma van már (ahogy ezt a jó öreg Sárkányfű árus mondaná), ezek még nem a nap első gondolatai, hanem a tegnap utója. És amikor reggel felébredek, mind amellett, hogy iszonyatosan szakadt leszek az éjsakába nyúló morfondírozástól, egyúttal boldog is, mert megszabadultam ezektől a mérgező gondolatoktól. És mégha egész nap szakadni is fog az eső, boldog leszek, mert nemsokára havazik és az a világ legszebb természeti jelensége, legalább is azok sorában, amiket eddig láttam.