Kezd izmosodni az angol képzés. Sorra írjuk gyakorlásképpen a különböző témájú és terjedelmű fogalmazásokat. Elsőre 150, ma pedig már 500 szó... És hogy honnan tudom, hogy meg van-e az elvárt minimum? Meg kell számolni... nem viccelnek, tényleg. Néha úgy tűnik, mintha másoknak sokkal könnyebb lenne mesélni magukról, a múltjukról, a jelenükről vagy a jövőbeli terveikről. Nekem olyan nehéz összeszedni a gondolataimat, ha ilyesmiről kérdeznek. Próbáltam már hogy előre "felkészülök" ezekre az udvariassági körökre, de belefáradtam. Már megint / még mindig túl őszintén akarok megfelelni, mintha ez valami próbatétel lenne. Még jó, hogy csak heti 2x van óránk, így volt időm elcsípni a megfelelő hangulatot, hogy elkapjon a hév és meg sem álltam három oldalig. Igaz a nyelvtani helyességért nem vállalok garanciát, de érzésem szerint már egészen jól megy az is.
Amiért most jobban izgulok, az egy interjú eredménye. Az történt, hogy azangol kurzuson lehetőségünk adódott jelentkezni egy két hetes (állítólag) ingyenes képzésre, amit az NHS (ez az itteni Nemzeti Egészsegügyi Szervezet) szervez. Ahogy én levettem ez már megint egyfajta munkaerő toborzás, ugyanis a covid rendesen megtizedelte az állományt, amit mielőbb pótólniuk kéne. Ez a "képzés" az egészségügyi részegységeket mutatná be, de ahhoz hogy részt vehessünk rajta szükséges egy nyelvi szint a megértéshez. És itt vissza is kanyarodnék az interjúhoz, ami annyira hirtelen jött, hogy kb 5 perccel előtte tudtuk meg. Mi most az 'Entry 3'-as nyelvi szinten tanulunk, ezt követi a 'Level 1', ami szükséges a képzés sikeres végig hallgatásához. Ha mást nem, hát most kiderül hányadán állok az angollal. A következő szintvizsga után, szeptemberben döntenem kell, hogy folytatom az 'Entry 3'-at vagy neki ugrom a 'Level 1'-nek. Most persze magamban érzem a dzsedit, de attól tartok, hogy másfél hónapnyi kihagyás után nehezen venném fel újra a fonalat. Ugyanakkor nem toporoghatok egyhelyben sem. De ez legyen az ősz kihívása, most inkább belevetem magam a nyári programok szervezésébe.
