Meséltem már, hogy szeretem a meglepetéseket? Bár nem sokszor adatott meg, mert túl gyanakvó vagyok, illetve észreveszem az apró eltéréseket, változásokat. Éppen ezért volt fantasztikus a mai nap!
A születésnapom számomra mindig is különleges nap az évben. És nem csak azért, mert hihetetlenül misztikus számsorról van szó, ami meghatározta egész eddigi életemet. Hanem azért is, mert úgy hiszem, hogy ezen a napom minden megtörténhet, még csodák is, és az álmok valóra válhatnak.
Szokványos vasárnapnak indult a nap. Tettük a dolgunk: keltünk, pakoltunk és indutunk a telekre, csak éppen egy kis kitérővel. A történet egészéhez tudni kell, hogy Apukám 60. születésnapi meglepetés buliját szervezzük már hetek óta. De egy aprócska adalék információ még mindig hiányzott: egy méret, hogy mekkora hely van a ház melletti füves részen. Ez rettentő fontos dolog volt, mert ettől függött, hogy fel lehet-e majd állítani a pavilonsátrat vagy nem. Ennek ürügyén kellett egy kis kitérővel megszakítani utunkat. A Párom persze bosszankodott, ami érthető volt, hiszen ez a mérés már hetek óta ki lett osztva feladatnak, de még mindig nem voltunk okosabbak. Engem nem zavart a dolog, sőt örültem, hogy kiugrunk Apuékhoz is egy kicsit, amúgy is olyan ritkán találkozunk. Amikor megérkeztünk és beléptem az ebédlőbe, bár láttam az összetolt és szépen megterített asztalokat, mégsem esett le a tantusz! Sőt, volt még időm megkérdezni, milyen buli lesz! Aztán a függöny mögül elő ugrott a díszes társaság, én meg csak hüledeztem! Mert bár számítottam rá, mégiscsak egyszer harminc éves az ember lánya, de én azt gondoltam, hogy majd a lakásba szervezik estére, mire visszaérünk a telekről. Végül nem mentünk a telekre, egyáltalán.
Nagyon jó volt otthon, ahol felnőttem megkapni ezt az ajándékot, olyan emberektől, akik szeretettel gondolnak rám!
 |
| Húgaimmal :D |
 |
| Bogarammal :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése