Mint ragyog...
Nézem a holdat, mint ragyog,
Kár, hogy Te ott, Én itt vagyok.
Holdnak könnyei csillagok,
Nézz a szemembe, mint ragyog...
Kár, hogy Te ott, Én itt vagyok.
Holdnak könnyei csillagok,
Nézz a szemembe, mint ragyog...
- Simola Teréz Csilla -
(Forrás: www.poet.hu)
Szeléné, Holdistennő egyetlen híres szerelemtörténete kisázsiai eredetű, mely egy barlangban játszódik le: Apollonius írásában Szeléné, amikor a kisázsiai Latmosz hegygerinc mögött eltűnik, Endümiónt, a szép kedvesét látogatja meg, aki ott alszik egy barlangban.
A szép ifjú az összes ábrázoláson pásztor vagy vadász alakjában látható, aki örökösen alszik. Eredetileg maga a Holdistennő ajándékozta meg ezzel az adománnyal, hogy mindig szépen és fiatalon találhasson rá a barlangban és álmában megcsókolhassa. Maga a név olyasvalakit jelöl, aki „belül van”, vagyis kedvese ölelésében, mintha közös lepelben, burokban lennének.
A görög mitológia szerint Endümión király volt éliszben, ott, ahol az olümpiai játékokat tartották. Szelénével ötven leányt nemzett, vagyis épp annyit, ahány hónapot egy-egy olümpiai időszak foglal magába. ötven leánnyal ajándékozta meg, annak a teljes odaadásnak, a készségességnek és az engedelmes összetartozásnak a képét nyerjük, melyek a Hold-princípium jellemzői.
Ez kifejezi a természet spontán termékenységét, azt az ösztönös szaporodást, melyben a két nem, valamely belső ritmusnak engedelmeskedve, tudatosság, kölcsönösség nélkül, bármily szellemiség nélkül egyesül.
Szeléné a termékenység és minden élő növekedésének az istennője, egyben a nők, az otthon, a család istennője, de ő az éjszaka, az alvás és a halál istennője is.
Hold és a Nap
Kinézek most az ablakon,
Holdasszony sétál fenn az égen.
Keleten felkelt már a Nap,
s szerelme arcát nézi éppen.
Holdasszony lám, felnéz reá,
csodálja párját úgy hiszem.
Sóvárgó lelkében a vágy
szerelmes választ így üzen.
Oly ritkán találkoznak Ők,
– Holdé a sötét éjszaka.
Frigyük gyümölcse – már tudom,
– az ég millió csillaga.
Nappali vándorunk a Nap,
végzi a dolgát csendesen.
Felhők közt bújik néha el,
s Holdján mereng szerelmesen.
- Aranyosi Ervin -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése