"Nem az számít honnan indultsz, hanem hogy milyen döntéseket hozol arról, hogy hova akarsz jutni.
Utad során sokan írigyeid, és kritizálóid lesznek, szerzel sebeket, de ez ne térítsen le az utadról...
Ha valamit igazán akar az ember és megálmodta már félig meg is valósította."
Májusi orgonára leltem... és belém hasított a felismerés! Télt követ a tavasz és utána a nyár jön. De nem itt. Az állandósult 12 fok ámbár kellemesen hangzik, valójában nem az. Nyáron nem. Nekem nem. Az ember természetesen sok mindenhez képes alkalmazkodni, de nehéz levetkőzni a régi szokásokat... csak azt nem hittem volna, hogy pont a négy évszak lesz ez. A sok új, jó és értékelendő lehetőség mellett rájöttem, hogy az én lelkemet megviseli, ha nincsenek évszakok. Nem csíp a reggel egy forró nyári nap előtt. Nem feszíti szét bizsezgéssel egész testem egy közelgő zivatar. Nincs égzendülés-földindulás. Nem édes a levegő és nincs illata a földnek... Itt minden csak "mintha", ahogy az emberek nyitottsága is. A többség képmutató, cukor szirupos udvariasságba csomagolva. Nincs bennük őszinteség... talán az eső mosta el.
Forróságra vágyom; izzadni, mely sóssá teszi bőröm ízét szám körül. Illatokra szomjazom, mik eltelítik elmém és érzésekkel vérteznek fel, boldogsággal! Kell az akác, a hárs, a nyár, az olajfa negédes, bódító illata, mely megüli a szélcsendes nyár estéket. A repce és a rózsa vagy a tölgyfa kérgének illata. A balatoni iszapos édes nádas... Ez mind Otthon maradt.
Droznyik Álmos: Tenger és orom
Tördelt apályon keskeny csík a Nap,
a Hold rezgése alvadt kékítő,
s a hullámok zajába nyelt idő
hármas kezébe zár a pillanat,
még eszmélek a csillanó kövön
de megfeszít a Hold tekintete,
s ritmusba érve lélegzek vele,
míg elborít a sík homályözön,
csökönyös szikla, megkövült halál
különös téboly tengelyébe dől,
s felette hosszú évek árnya őriz
és elveszít és újra megtalál
és átölel majd legvégül a föld,
- s elillan majd a vízzel egyszer ő is.
Forrás:
https://www.poet.hu/vers/306633
