Vers Mindenkinek

 Droznyik Álmos: Tenger és orom

Tördelt apályon keskeny csík a Nap, 

a Hold rezgése alvadt kékítő, 

s a hullámok zajába nyelt idő

hármas kezébe zár a pillanat, 

még eszmélek a csillanó kövön

de megfeszít a Hold tekintete, 

s ritmusba érve lélegzek vele, 

míg elborít a sík homályözön, 

 

csökönyös szikla, megkövült halál

különös téboly tengelyébe dől, 

s felette hosszú évek árnya őriz

és elveszít és újra megtalál

és átölel majd legvégül a föld, 

- s elillan majd a vízzel egyszer ő is. 

Forrás: 

https://www.poet.hu/vers/306633

/A vers megjelenését a szerző jóváhagyta. Ezúton is köszönet érte!/