Így leírva és kimondva olyan hihetetlenül hangzik, hogy már 3 éve élek Angliában. Sokszor nehéz, mert semmi ismerős nincs itt; se helyek, se emberek, se emlékek... de nem bántam meg. Ez az unikornisok országa, ahol harmatcsepp-tenger hajnalban minden és naponta gyönyőrködhetünk a dupla szivárványban!
Ahol a pénztárosok elbeszélgetnek az emberekkel még ismeretlenül is és emiatt nem háborog a sor. Ahol nem szokás dudálni az utakon, mert mindenki türelmesen kivárja a sorát. Ahol imádnak minden egyes együtt töltöttt időt a családok, a bulikat és a tűzijátékot. Ahol a beszélgetés és az olvasás érték a kutyát pedig annyira családtagnak tekintik, hogyha valaki szakít a párjával, a közös kutyát közös felügyelettel nevelik tovább. Ahol a hóvirág a nárcisz és a margaréta vadonnő, szinte útszéli gaz és nyár közepén mindent elborít a pipacs, vörös "tengerré" változtatva a vidéket. Ahol mindennek semmi íze van vagy keverik a sósat az édessel (láds: sóspereces csokoládé) és a cukormáz meg a karamell alap tartozéka bármilyen édességnek. Ahol az életmód tejlesen természetes része a testmozgás, így a legkevesebb szabadidőt is egy-két kör kocogásra, sétára fordítja az átlag és nem meglepő látvány a 80 éves maratonista vagy bodybuilder.
Ez egy egészen más világ; nem jobb, nem is rosszabb, csak más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése