SZABADSÁG
én nem tudom, mi a szabadság,
pedig gondolkodtam rajta sokat.
ha majd egyedül moshatok fogat,
és a szomszéd kislány kinőtt pulcsiját
nem kéne hordanom, csak kidobhatnám
és a macis mese után is tévézhetek,
akkor vajon már szabad leszek?
ha senki sem kérdezi, hanyas lett a matek dogám,
ha nem derül ki, hogy a szavalóversenyen nem jutottam tovább,
és suli után nem kell rögtön hazamennem
hiszen otthon senki sem vár engem,
ha a barátnőimmel a téren lóghatok,
akkor vajon már szabad vagyok?
én nem tudom, mi a szabadság,
pedig rágódtam rajta sokat
a harmadik emeleten a nyitott ablaknál ülve
verseskötettel a kézben, dübörgő zenével a fülben,
és az esti bulira készülve, ruhakupacok között bolyongva,
aztán a zöld pardonban ritmusra tántorogva,
bocs, csuklom, kicsit sok volt a boros kóla,
és nem vettem észre, hogy ütött az óra,
amíg haza nem értem és anyám szemébe nem kellett néznem
addig elhittem, hogy szabad vagyok, majdnem teljesen szabad.
én nem tudom, mi a szabadság,
pedig küzdöttem vele sokat.
szabadnak lenni azt jelenti, hogy elmenni,
mindent ott hagyni, na jó, mindent azért mégse,
gyerekkel nekivágni a messzeségnek
vagy inkább ezt hívják tévedésnek?
megszabadulni mindentől, ami hazaköt,
aztán külföldön rájönni, hogy szíven üt
a magyarság hiánya, az összekacsintás bája
a szerelővel, a zöldségessel, mert érti, tudja,
hogy a szabadság csak egy mendemonda
én nem tudom, mi a szabadság,
de rájöttem, hogy már nem érdekel
nekem az örökölt pulcsi is megfelel
nem akarok már menekülni,
anyám tekintete elől messze repülni,
szeretnék inkább a szemébe nézni, amíg lehet
és hinni, hogy az vagyok, aki bármit megtehet
na jó, bármit azért mégse, de elutazhatok a hétvégére
és a buszból nézhetem az áprilisi havat
és elhihetem, hogy most vagyok szabad.
***
A szöveg Lackfi kreatív írás kurzusán készült Jenei Gyula Kutyadal c. verse alapján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése