Elmúltak a forró napok. Már a legcsejebb késztetést sem érzem, hogy bokáig gázolva az Északi-tenger habjaiban hűtsem magam a jéghideg vízben. Megérkezett az angol nyár... esik. Eddig addódtam, hogy a kiég a fű a kertben, most viszont azon agyalok mit kezdünk majd annyi kerti hulladékkal, ami ebben a fülledt, párás időben megered és hajt s vadviládnak. Lehet, hogy csencselés lesz és házi keksszel lekenyerezem a lebetonozott kertű szomszédainkat.
Nyári szünet ide vagy oda, ilyen időben a házba szorul az ember. Még szerencse, hogy több kilónyi parti követ gyűjtöttem és most van mivel foglalkozni. Olyan sok időm jut magamra most, hogy vége az iskolának, amit jelentem sikeresen zártam... Bár a vizsga eredményt még nem tudom és az állás intetjú sem kedvezett nekem, deee egy másik lehetőség jött szembe vekem, amit szeptemberben meg is pályázok majd, addig úgy sem történik ott semmi változás, szóval elég jó eséllyel indulok. Addig viszont bőven van időm kitalálni az én kis vállalkozásom mikéntjeit. Bizony elhatároztam magam, hogy belevágok egy mellékesbe és ajándékokat fogok készíteni főleg 'sea glass'-ból. Ékszerek... Képek... Üdvözlőlapok...
Áááá, de bár ilyen egyszerű lenne! Sosem értettem a marketinghez. Szinte vért izzadok, hogy megfejtsem hogy működjön a kiszállítás, a fizetés... borzalom. De, ha egy angolnak megy, nekem is menni fog! Csakazértis!
