Már csak 8 nap a tanévből

Bizony, itt még nem ért véget a tanév. Ennek oka pedig az éghajlatban keresendő. Mivel az éves hőingás nem több kb 15 (maximum 20) foknál, a nyári "hőség" nem igazán teszi próbára az itt élők szervezetét. Vagyis az iskolapadban is kibírható. Bár az igazat megvallva a párás 28 fok van olyan elviselhetetlen, mint a száraz 38, de szerencsére ez nem fordul elő túl gyakran... Csak most. 

És a nyár hossza sem hónapokban, mint inkább csak hetekben számlálandó.

Így a tanév vége felé rendesen besűrűsödtek a tennivalók; angol kurzus, 'social and health care' képzés... Az egyik vizsga pénteken, a másik jövőhét csütörtökön... 

És a delfinek is visszajöttek, mondtam már? Potyára etetem a benyát Nudlival, mert még mindig nem sikerült lencsevégre kapnom őket. Azt már kiderítettem, hogy dagálykor jönnek, illetve azt is hogy most a reggeli/délelőtti órákban észak felé vonulnak, délután/kora este pedig épp az ellenkező irányba.

Ez a bolondériám lassan átcsap fanatizmussá. De a kudarcok mellett hozott meglepetéseket is. Legutóbbi partra látogatásom az egyik ebédszünetben vált esedékessé, de most először nem egyedül mentem. Az egyik csoporttársam jött el velem, aki alig, hogy megérkeztünk a parti sétányra, megnyílt és - persze a magunk angol nyelvi szintjén - teljesen őszintén beszélt szenvedélybetegségéről, ami most már komolyan veszélyezteti az egészségét. Nincs jól. Nem is néz ki annak. És aggódom érte. Annyira meglepett, hogy ilyen problémákkal küzd, azóta is nehezen hiszem el. Sajnálom őt, pedig szerintem a legkevésbé erre van szüksége. Ráadásul az, hogy elmondta nekem, arra enged következtetni, hogy egyedül van a bajban és nincs kivel beszéljen róla...