Pár hónapja Gonzi bácsinak az emelet tabu. Pedig régebben ez nem így volt. Imádott az erkélyen hempergőzni, az ablakomból nézelődni, vagy az ágyikómban szundikálni. Ő eredetileg Anyukám cicája, és bár kertes házben született, élete első 5-6 évét lakásban töltötte. Bámulatos mire képes a túlélési ösztön! Ugyanis csak látszólag lett szobacica, amint ismét kertes házba került, mintha minden tudománya visszatért volna. Javában vadászik gyíkokra és rettegésben tartja a környék madarait.
Nem olyan rég azonban észre vettem rajta az öregedés első tüneteit. Bár még mindig képes a dinamikus mozgásra, alapjáraton egyre kényelmesebben adja elő magát. És rengeteget képes aludni, pontosítok; éjszaka is alszik :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése