Holnap lesz a hónap utolsó napja. Sok mindent elmondhatok az idei májusról, csak azt nem, hogy szokványos lett volna. Kívánom, hogy szombatra esse ki magát az ég, mert egy kedves ismerősöm esküvőjére vagyok hivatalos Pécsre, és semmi kedvem menedék után kutatva ácsorogni a templom előtt.
Már napok óta várok a beharangozott nagy viharra, ami ezidáig elkerült minket.
Nem mondom, hogy unatkozom, mert mindig akad tennivaló és a házimunkákkal is el vagyok havazva néha. Úgy érzem nincsenek szellemi kihívások az életemben. Ezért arra gondoltam, pótolva ezt a hiányt, hogy nem csak leporolom a könyvespolcot, hanem körbenézek rajta, hátha valami a kezembe ragad... meg is van! Thomas Hardy, Egy tiszta nő című remekműve lesz következő eleségem a szellemi táplálkozás során :) Ha jól emlékszem ez, és a Lidérfény voltak utolsó írásai, mielőtt a kedvezőtlen és hangnemükben rettentő gyűlölködő kritikák végleg elvették a kedvét az írástól. Történetei színtere, a városokhoz képest iparilag elmaradt Dél-angliai falvak, melynek idilljét az ott élő egyszerű, ámde erkölcseikben még tiszta emberi életek bemutatásával rajzolja le. De történetei koránt sem romantikus lányregények. A keményen küzdő főszereplők csak nehezen érik el céljaikat és a végükre még tragikus fordulatot is vesz sorsuk.
A tegnap délutáni séta terméke egy csodaszép pipacsos fotó :)
 |
| Viharra várva |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése