2013. július 24., szerda

Éljen soká Sopron itala!

     Nyár és torokgyulladás, meleg és felfázás... csak két apróság az emberi egészség sorában,  melynek összefüggéseinek és kialakulásának okát sosem fogom megérteni. Ha most hallhatnátok a hangom, kellemesen mély rekedtséggel valahogy így fejezném ki magam: "kéd hede dard ez a dátha". Persze lázam, sőt hőemelkedésem nem volt, csak napokig tartó torokfájás az elején és most a takony kór. De ezt még túl éli az ember, bár nem mondhatnám, hogy kellemes időszakról beszélek. Azt azonban, hogy gyógyuló félben lévén ismét megtalált az évek óta feledésbe merült "felfázás", már nehezen viselem. Nagyon-nagyon sokat szenvedtem ezzel az állapottal. Éveket. És igazán kétségbeejtő, hogy nem hagy nyugodni. Elkeserít ez az érzés. De azért van megoldás! A lelkemben dúló feszültségek kezelése és a csím megtalálása mellett nem elhanyagolható a homeopátiás orvoslás és a sör. Bár ez utóbbi nélkül szívesen meglennék, de ezúttal nagyon meglepődtem. Létezik sör, amit megiszom, sőt mind emellett még ízlik is! Életem első sörözése Pécshez köthető, ahol kollégiumi barátaink a Barbakánhoz vittek minket bevezetni az egyetemi éjszakai élet sűrűjébe. Búzasört kaptam, amit viszonylagos élvezettel szopogattam, mindaddig, amíg egy rízs darabot félre nem nyeltem. Ja, felettébb szórakoztató látvány, ahogy a kis szemek egyenként fel s alá ingáztak a hosszú pohár deres üvegén keresztül, de iváskor már nem volt annyira szimpatikus dekoráció. Takarékos jószág vagyok, egy pohárka is bőven elég volt. Na persze így jár az, aki hűvös helységben ülve iszogat, majd a fél szinttel feljebb és ezáltal melegebb hőmérsékletű mosdóba megy ki. Az asztalhoz visszafelé már ittasan érkeztem :D A hazaútról ne is beszéljünk, össze-vissza kacsáztak a térdeim és mindvégig alátámasztásra szorultam. Már akkor tudtam, hogy nem vagyok sör irígy és szívesen meghagyom másoknak ezt a hűsítő élvezetet. Én pedig a magam részéről maradok a bornál. De ez, amit ma kaptam és ittam meg, ez valami felemelően fantasztikus volt! És a legfontosabb, hogy egy csöppet sem volt sör íze, talán csak egy kicsit a korty végén... a legutolsó korty végén. Úgy hogy Isten éltesse sokáig Sopron városát és az alkohol mentes gyümölcsös nyári frissítőit! Ami nem csak kis mennyiségben orvosság ;) 
Köszönöm, köszönöm! Lebetegedési folyamat megállítva, már nem kell orvoshoz mennem!

2013. július 22., hétfő

Kakucsról hazafelé

Zöld Pardon
A "Cet"
Szabadság híd
Erzsébet híd
Lánchíd
Országház
Margit híd

Kakucs nyílt nap

A "Piros"
"Ernő"
Csend"élet"
Jó kis nap volt... jó meleg ;)

2013. július 20., szombat

Kertet avattunk

     Sok év fáradságos munkájának gyümölcse az a kert, mely ma házunkat körül öleli. És mindez Anyukám érdeme! Amikor ideköltöztünk, kopár, lankás, sittel feltöltött "földet" találtunk, melyben még a gaz is alig maradt élve. Azóta új földet, füvet és fákat, bokrokat kapott a kert. Egy hónapja elkészült a szalonnasütő hely, amit a nagy esőzések már vagy kétszer mostak el. És pár napja egy csodaszép terasszal is büszkélkedik a ház elő. Mindezek saját készítésű objektumok és ennél fogva még nagyobb örömöt okozott, amikor végre elkészültek.
     A délutáni bárány pörkölt főzés végül esti borozgatásba és éjszakai kártyázásba torkolt. A hangulatot vendégeink mellett a Hold sugár varázslatos fényjátéka szolgáltatta, a meglepően térbeli pajkosan formás bárányfelhők társaságában.









2013. július 18., csütörtök

Új szerelmem: Polski Fiat 650 :D

     Ha régi kocsi, akkor természetesen Trabant! Hiszen olyan pici, olyan cuki, amit csak imádni lehet! Ennél aranyosabb kisautót elképzelni sem tudtam. Bár megvallom, egy időben Mini Morris őrület lett rajtam urrá, mert az még kisebb és még cukibb, csak sajnos angol és ha sikerülne is vennem egyet, a felújítása, karbantartása egy vagyonba kerülne, vagyis nem nekem való.
Újra a régi nyeregben, Trabantunk a Hajni most újra virágkorát éli Sziszi húgom gondoskodása alatt. Tiszta kárpit, légfrissítő, csini virágos matrica a kasznin... Erre én, ahelyett, hogy imádatomat eme kis autócsoda hódolatában élném ki, megtévedtem... és átpártoltam. Esküszöm, mindent megtettem (aha, szerelem volt első látásra)... kényszerítettek, hogy üljek bele! (persze, persze, hanta)... az ajtót sem én nyitottam ki (jaj, dehogy nem!), egyébként is a bontó a hibás (kifogás)... minek tartanak olyan kocsikat, aminek látszatra szinte semmi baja?!... és engedik meg, hogy az ember csak úgy kószáljon az autók között és nézelődjön, meg beleüljön egy-kettőbe... Még sosem ültem kis polszkiban, gondoltam, itt a remek alkalom. De már mikor kinyitottam az ajtót, meglepetés fogadott; felgyulladt az ajtó nyitást jelző lámpácska! Szememben örömszikra csillant, ebben a kicsi kocsiban még van "élet" és ezzel a lendülettel rögtön el is szomorodtam Hogy kerülhetett ide szegénykém :( Minket egymásnak teremtettek! Beültem és mintha csak nekem találták volna ki! Minden kéz alatt van és rendesen kilátni a szélvédőn. Egyetlen hátránya, hogy olyan picuri ez a kocsi, hogy szinte még a Trabantnak is csak az alvázát látnám belőle. A kasznival nincs gond, ez legalább vasból készült, nem úgy, mint a Trabi... Sokáig ücsörögtem benne, ábrándozva, de sajnos nincs hová haza hoznom. De ha nagy leszek, lesz egy ilyenem!

  

2013. július 9., kedd

Kaland-barát övezet: Budaörs, Frank-hegy

Egy átlagos partoldal
A "sárga út"
Örök panoráma

2013. július 6., szombat

Kedves szigetújfalui tűzoltók!

     Az emberi leleményesség és kedves odafigyelés egy apró gyöngyszemét láthattuk ma Szigetújfalun. A késő délutáni időpont ellenére is rettenetes hőség volt még, igazi kánikula. A telekről jöttünk haza felé, amikor az egyik kocsifelhajtón valami szokatlant láttunk. Rengeteg fehér habot, amiben gyerekek hancúroztak önfeledtem visítozva. Még a felnőtteknek is combig ért a hab, annyi volt belőle és az egész udvar tele vol vele. Csak pár pillanatig láttuk ez a kedves képet, majd pár házzal odébb egy tűzoltó kocsit kerültünk, amin épp vízzel töltötte fel tartályát. Aztán össze állt a kép. A falu gyerkőceinek készítettek élmény fürdőzést a helyi tűzoltók :D