Útinapló - Harwick Park

Nem messze hozzánk, kicsit kevesebb, mint fél óra kocsiútnyira van egy park. Hatalmas tóval, benne a legkülönbözőbb vízimadarakkal, körben mezők, kisebb-nagyobb fás csoportok, kőhíd, vártorony, szobor és egy domb, melynek tetején még római hódoltságból maradt emlékmű, Minerva Temoloma ékeskedik. Sajnos ez utóbbit jelenleg nem lehet eredeti pompájában élvezni a látványát, mert felújítás miatt körbe kerítették. A park mozgalmas és nyüzsgő madár világa viszont bőven kárpótolja az embert. 

A vándorúttól izgatott vadludak, kacsák és hattyúk zsivajából egy szempillantás alatt a béke szigetére repülhetünk, ha a nádassal körbenőtt erdő felé fordulunk. Építettek a lápos ingoványra egy séta utat. Egy hosszú stéget a csend birodalmába, ahol egy kis rafinériával testközelből élvezhetjük a madarak társaságát. A korlát széles karfáját ugyanis időnként végig szórják magokkal, mi pedig a kerítésbe épített padokról szemlélődhetünk. 

A természet még csak most kezd színbe borulni. Varázslatos, ugye? Végeláthatatlan sétakat vagyok képes rászánni erre a látványra! 

Ez nem csak kikapcsolódás, felüdülés a léleknek, hanem időutazás is... vissza a javíthatatlanul romantikus énemhez. 

Következő úticél: 'Castle Eden'

Nem messze tőlünk, észak felé van egy hosszú, ámde keskeny völgy, mely egészen a tengerig nyúlik. 

Mint sokmindennek itt, ennek sem szabad szószerint lefordítanunk a nevét, de való igaz, hogy a 'Castle Eden' sűrű, vadregényes erdejével egészen édenien hat.

Égig érő szilfái, tölgyei, bükkjei közt dúsan burjánzó aljnövényzet verseng minden egyes napsugár nyalábért. 

A leanderre emlékeztető bokros cserjék rikító virágaikkal csalogatják magukhoz a kihalás szélén álló, s éppen ezért oly nagy becsben tartott méheket. A megmentésükért tett fáradozásokat szponzorálandó már sajátmárkás termékeik is vannak (természetesen mind méhecske mintás) a konyharuhától kezdve az étkészleten át egészen az ágynemű huzatig. 

A helyenkénk akár 20 méter mély hasadékos völgyben patak fut végig, melyet az kesze-kusza ösvények többször is kereszteznek. 

Szinte megunhatatlan variációkban tervezhez ide az ember túra távokat, az 5 km-től egészen a 20-30-ig attól függően mekkora ívben akarja megkerülni a völgyet.

Minden évszak tartogat valami izgalmasat az erdőben, a környező tájképben, ami feltölti a fáradt lelkeket életenergiával. 

Nyár elején, illatával a völgyre nehezedve a medvehagyma birított mindent virágaival. A meredek paroldalakon erdei kankalinok kapaszkodtak kitartóan a harasztok tövéven megbújva.  A patakpart csalánisait pedig zsurlófű tarkította.

Állatvilága sem ijedős. Élénk madár élet folyik mindenfelé. Az avar közt rigók kotorásznak, a bokrok napsütötte ágain vörösbegy dalol és a völgyet körül ölelő rét felett sas vadászik eleségre, hogy párját etesse vele, aki már a legmagadabb tölgyfa tetején költi tojásait. Az árnyékoktól sejtelmes rengetegben felbukkan egy nemrég ébredt szürke róka, ahogy éppen táplálék szerző portyáján caplat és csörög a száraz levelek között a mancsa.

Az ember, ha lehunyja szemét ezen a helyen, érzi a föld bizsergető erejét, hallja a fák suttogását, ahogy egymás közt beszélnek és szíve megtelik békével. 

Útinapló - Whitby

Az idei első szabadnapunkon Whitby városát fedeztük fel futtában. 

Már a odaút is tartogatott meglepetéseket. Az íves kanyarokban egyre magasabbra szökő autóút mintha csak a világ tetejére vezetett volna. Körülbelül félúton járhattunk, amikor egy jelentéktelennek tűnő parkoló kiváló lehetőséget adott, hogy kinyújtóztathassam elmacskásodott lábaimat és hogy csalatkozzam a tájban. Mint kiderült, az út maga volt a választó vonal. Az egyik oldalán zöldelő bokrokkal tarkított mezők, a másikon kietlen holdbéli messzeség. 

Zápor utáni sáros földút vezette kisebb körút volt a pihenő mellett. Legnagyobb meglepetésemre a kiszáradtnak tűnő bokrok mind éltek, csak mintha tettetnék, hogy kihaltak és várnak. Lábuknál az egyenetlen, mohával vastagon benőtt talaj igazából egy ingovány. Az ember helyenként szinte térdig is elmerülhet a vízben! Az ösvényhez közel hatalmas homoktövis cserjék tették izgalmassá a látképet rikítóan sárga, roskadóan dús virágukkal. 

Mivel magaslat, a vidékre, s így a tengerre is pazar kilátás nyílt a repceföldek fölött. 

Whitby egy észak-kelet parti városka. Olyan, akár egy ékszerdoboz. Romantikus bája azonnal rabul ejti az ide látogatókat. 

Több mindenről is nevezetes. Például itt élt James Cook, akinek a világ oly sok földrajzi felfedezést köszönhet. Eredeti hajóját az 'Endeavour'-t a főtér kikötőjében nem csak megtekinteni lehet, hanem látogatható is.

A tökéletes állapotban fennmaradt árbócos mérete megdöbbenti az embert... hogy ezzel a kis lélekvesztővel tengerre szálltak és világokat fedezzek fel!

A város híres saját fekete féldrágakövéről, a 'Whitby Jet'-ről. A sétálóutcákban egymást érik az ékszer üzletek pazar kínálatukkal. 

Bár végig is nyargalhatna az ember kellemesen szűk óvárosi utcáin, mégis azt tanácsolom lassítsunk le és hagyjuk magunkat elveszni a milliónyi építészeti részletben. 

A dombtetőre épült vár mögött fekszik a híres 'Whitby Abbey', amelynek történelmében még maga Drakula Gróf is szerepel!

A város a 'Esk' folyótorkolatba épült. Helyi művészetében, mellyel utcaképét is gazdagítja meghatározó motívum a mai napig jelentős megélhetési iparág a halászat és a rákászat.

Menetrendszerinti lokomotivjai pedig mégjobban felhívják a figyelmet erre a méltán közkedvelt pihenőhelynek.

Mondtam már, egy kis ékszerdoboz. Nagyon otthon éreztem magam. Egyes részein minthacsak a Budai Vár hegyen lettem volna... mikor az ember a Krisztina tértől vagy a Duna felől a Kapucinus Templom melletti kis Corvin térről elindul felfelé macskaköves, szűk sikános utcáin... Olyan romantika önti el szívét, évszaktól függetlenül, hogy lelke szinte remeg egy lopott csókért.

Nagyon - nagyon szeretnék újra odamenni és része lenni varázsának. 

Soltvadkert 2.

Második nekifutás. Soltvadkert felé az 54-es úton ezzel a gyönyörűséggel találtuk magunkat szembe. Csak pár perc erejéig volt alkalmam elbeszélgetni a sofőrrel, aki a tulajdonosa is ennek gyöngyszemnek. Kiskőrösről tartott épp haza... Egerbe. Ugyanis május 22-én tartották, idén harmadik alkalommal a "Veterán Jármű Randi  Felvonulás" elnevezésű rendezvényt a Kiskőrösi Dutra Baráti Kör szervezésében.

 



Ez a szobor Soltvadkert főterén látható. Nem is tudom, valamiért megfogott. Olyan egyeszű és tiszta és egyszerűen szép volt. 

Gyönyörködés közben már csak az utolsó fecskéket láthattam azokból a csodálatos chopperekből, amelyek résztvettek a hétvégi motors találkozón, de még ez is szívmelengető látvány volt. Sajnos fotó nem készült :( De a bőr dzseki hátán lévő felirat bevésődött: "Vénszivar baráti kör".

Ebédelni az Öreg-tó vendéglőbe tértünk be. Kellemesen rusztikus hely. A rendezett és nem túl hivalkodó külsőt szépen letisztult és egyáltalán nem túlzó vadászlak jellegű belső követ. Az étel nemcsak finom, de kiadós is, a kiszolgálás nagyon figyelmes és kedves.

 

Öreg-tó Vendéglő, Soltvadkert

 

Írás az étlap fedelének belsejében

 

Vendésváró sziklakert őrzők

De csak ezután jött a fekete leves! Szerintetek a két soltvadkerti útból, amely alatt négyszer mentünk el a Szentkorona Cukrászda mellett... hányszor sikerült fagylaltoznunk? ... Lássuk csak:

Első alkalom - odafelé: "Siessünk, ne várassuk meg a ..."

Második alkalom -hazafelé: "Te jó ég, már ennyi az idő, mennünk kell, hogy időben haza érjünk!" - Fagyizó már zárva

Harmadik alkalom - odafelé: Megálltunk! Kiszálltunk! ... Telefon beszélgetés: "...Még nem ebédeltek és minket várnak... értem, akkor megyünk."

Negyedik alkalom - hazafelé: Megálltunk! ... bár egy gombóc, annyi sem fért volna be a pocakba, olyan jót ettünk az Öreg-tó Vendéglőben. Kiszálltunk, beálltunk a sorba! A sorba! Ugyanis, nem túlzok, ha nem álltak előttünk vagy ötvenen, akkor cukorból vagyok és nem vigyetek esőre! Gyerekek, de vagy öt busznyi! ... valami öttusa bajnokság volt és vége lett, vagy megálltak útközben, nem tudom, de hogy nem álltuk végig a sort, annyi biztos. Úgy letörtem, mint a bili füle :( Hnyszor adatik meg az emberrel, hogy lemarad valamiről, de kis idő elteltével újra megtehetné... erre... lekanalazza a Csepeli Öttusa SE gyerek csapata! Azóta is biggyed még a szám, ha rágondolok :( ... Az ország legjobb fagyija ...     

Szent Korona Cukrászda, Soltvadkert

 

Program ajánló:

Időpont: 2015. Június 1.

Helyszín: Soltvadkert, Szent Korona Cukrászda (Kossuth Lajos utca 5.)

Téma: "2015. év fagyleltja" verseny

 

A helybeliek egy másik fagyizót ajánlottak :) Ami nincs ennyire központi helyen és nem a turistáknak épült, de a lényegi része sokkal finomabb, ízeiben változatosabb és a fejadag is kiadósabb. Ezért, ha bármelyikőtök arra jár, érdemes összevetni a kettőt :)

 

 

Soltvadkerti fagyik! Még visszatérek! És akkor nincs több kifogás a nyalakodás ellen :D