Nem messze tőlünk, észak felé van egy hosszú, ámde keskeny völgy, mely egészen a tengerig nyúlik.
Égig érő szilfái, tölgyei, bükkjei közt dúsan burjánzó aljnövényzet verseng minden egyes napsugár nyalábért.
A leanderre emlékeztető bokros cserjék rikító virágaikkal csalogatják magukhoz a kihalás szélén álló, s éppen ezért oly nagy becsben tartott méheket. A megmentésükért tett fáradozásokat szponzorálandó már sajátmárkás termékeik is vannak (természetesen mind méhecske mintás) a konyharuhától kezdve az étkészleten át egészen az ágynemű huzatig.
A helyenkénk akár 20 méter mély hasadékos völgyben patak fut végig, melyet az kesze-kusza ösvények többször is kereszteznek.
Szinte megunhatatlan variációkban tervezhez ide az ember túra távokat, az 5 km-től egészen a 20-30-ig attól függően mekkora ívben akarja megkerülni a völgyet.
Minden évszak tartogat valami izgalmasat az erdőben, a környező tájképben, ami feltölti a fáradt lelkeket életenergiával.
Nyár elején, illatával a völgyre nehezedve a medvehagyma birított mindent virágaival. A meredek paroldalakon erdei kankalinok kapaszkodtak kitartóan a harasztok tövéven megbújva. A patakpart csalánisait pedig zsurlófű tarkította.
Állatvilága sem ijedős. Élénk madár élet folyik mindenfelé. Az avar közt rigók kotorásznak, a bokrok napsütötte ágain vörösbegy dalol és a völgyet körül ölelő rét felett sas vadászik eleségre, hogy párját etesse vele, aki már a legmagadabb tölgyfa tetején költi tojásait. Az árnyékoktól sejtelmes rengetegben felbukkan egy nemrég ébredt szürke róka, ahogy éppen táplálék szerző portyáján caplat és csörög a száraz levelek között a mancsa.
Az ember, ha lehunyja szemét ezen a helyen, érzi a föld bizsergető erejét, hallja a fák suttogását, ahogy egymás közt beszélnek és szíve megtelik békével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése