Környezetemben egyre több helyen válik szokássá a karácsonyi készülődés időszakában a mézeskalács sütés. Idén én is kipróbáltam. Már majdnem az elején feladtam, amikor több száz, egymástól teljesen eltérő receptet találtam a neten. Nem viccelek. Az alapanyagok természetesen egyeznek, de az arányokat és egyéb ízesítőket vagy csak az elkészítés folyamatát mind-mind másképp írják le. Na, ekkor egy kicsit kétségbe estem. Hogy lesz ebből tökéletes mézeskalács? Olyan, ami ehető, ugyanakkor könnyen elkészíthető. Most komolyan, kezdjem el az elején és próbáljam ki sorra a recepteket? Erre se időm, se kedvem nincs. Arról nem is beszélve, hogy nincs viszonyítási alapom, ugyanis még életemben nem ettem mézeskalácsot. Csak láttam, főleg kis koromban a búcsúkban. Azokat a helyes kis pirosra festett szívecskéket, tükörrel a közepükön. De azok inkább amolyan vásárfia, ajándéknak készült holmik és nem alkalmasak evésre; emlékszem kőkemények voltak. De végül összeszedve minden kitartásomat, nekifutottam egyesével kipróbálni a recepteket... és a legjobban én lepődtem meg, amikor már az első verzióval elégedett lettem. Az elkészítés könnyű, a tészta puha és omlós és kivételesen nem kell visszapuhítani! Azt hiszem erre mondják, hogy bátraké a szerencse :)
Íme tehát a recept; az elkészítéshez jó szórakozást, az elmajszoláshoz pedig jó étvágyat kívánok!
Elkészítési idő:
összegyúrás: rutintól függően kb. 30 perc
tészta pihentetése: legalább 3-5 óra, de legjobb egy egész éjszakára
sütési idő: kb. 5-7 perc
Hozzávalók:
Az adagok méréséhez ugyanolyan evőkanalat használj!
- 60 dkg finomliszt
- 9 evőkanál kristálycukor
- 2 egész tojás + 2 tojássárgája
- 1 mokkáskanál fahéj (+ mézessütemény fűszerkeverék)
- 7 dkg vaj
- 7 dkg zsír
- 2 evőkanál tejföl
- 9 evőkanál méz
- 1/2 evőkanál szódabikarbóna
Elkészítés:
1. Egy nagy tálban keverd össze a cukrot, tojásokat, fahéjat, zsírt, vajat és a tejfölt.
(Lehetőleg ebben a sorrendben. És minden egyes újabb összetevő hozzáadásakor jól keverd össze a masszát.
A zsír és vaj hozzáadásakor kézzel célszerű dolgozni, de utána újra lehet fakanalazni. Még a liszt hozzáadásakor is lehet keverni a tésztát és csak a legvégén kell gyúrással összemaszatolni a kezünket.)
2. A szódabikarbónát a mézzel együtt felforraljuk.
(Figyelem! Kis lángon, sűrű kevergetés mellett végezzük ezt a feladatot. A méz elszíneződik, átlátszó aranysárgából fehér lesz, majd hirtelen habosodni fog. Ha habos, akkor már forr, de kevergessük tovább, amíg újra aranysárga masszát nem keverünk fel a hab alól. Az a karamellizált méz. Ennek az egésznek egy jellegzetes illata van; egyszerre érződik a szódadikarbóna és az édes méz. Gyorsan barnul, úgy hogy csak addig főzzük, amíg szép sárga, nem kell túlzásokba esni, mert hirtelen odakaphat.)
3. Öntsük a mézet a masszánkhoz és jól keverjük össze.
4. Végül kisebb adagokban adjuk hozzá az átszitált lisztet is.
5.Takarjuk le egy tiszta konyharuhával és hűtőben, vagy hűvös helyen legalább 3-5 órán keresztül pihentessük. Minél többet pihen, annál jobban összeérik a tészta, ezért aki teheti, inkább egy egész éjszakára hagyja magára a tésztát.
Sütés:
A tésztából kisebb gombócokat formáljunk és egyszerre csak eggyel foglalkozzunk. A többit adig tegyük vissza a hűvősre.
Lisztes nyújtódeszkán kb. 5 mm vastagságúra nyújtjuk a tésztát és sütiformázókkal kiszaggatjuk. (Érdemes minden formanyomás után lisztbe mártani a formázót, hogy ne ragadjon nagyon a tésztához, így sokáig könnyű lesz vele dolgozni.)
A figurákat tehetjük kivajazott, kivajazott-lisztezetttepsibe vagy egyszerűen sütőpapírra. Én ez utóbbit használtam.)
Előmelegített sütőben, 160-180 fokon világosra sütjük.
(Mivel a tésztánk színe már eleve világos, ezért azt tanácsolom, amikor látod, hogy a süti alja világosbarnára sült, akkor elkészült.)
A díszítéshez teljesen ki kell hűlnie.
A hozzávalóknál csupán annyit módosítottam, hogy kevesebb, fele annyi fajéjat használtam és a másik fele helyett őrörlt szegfűszeget tettem bele. Meglepő módon sem az illata, sem az íze nem lett karakteresebb vagy erősebb, pedig arra számítottam.
Dekoráció:
Én ezidáig a porcukrot citromlével elkeverős verziót alkalmaztam. Pepecselős és kell neki idő, amíg megszárad, viszont még azután is ragad és maszatol. Ezért szerettem volna valami tartósabbat, olyat, amivel könnyű dolgozni és meg is szárad. Ezért kipróbáltam a jó sok porcukorral felvert tojásfehérjét. Úgy is maradt kettő elárvulva a sütemény hozzávalóiból.
A hab valóban jó kemény lett, de viszonylag gyorsan kell ezzel is dolgozni, mert a hab idővel megfolyik és akkor már nem lehet és nem is szabad felhasználni. Kb. a sütik felére futotta a megfolyás miatt. Szép lett... ízében nem változtat a sütin, viszont nem is szárast meg teljesen. De mindenképpen jóbb lett, mint eddig bármi más, amit kipróbáltam. Egy nap kellett ahhoz, hogy csak kicsit ragadjon hozzá a bármihez, amihez hozzáér a cukormáz... de szépek.
A hozzávalóknál csupán annyit módosítottam, hogy kevesebb, fele annyi fajéjat használtam és a másik fele helyett őrörlt szegfűszeget tettem bele. Meglepő módon sem az illata, sem az íze nem lett karakteresebb vagy erősebb, pedig arra számítottam.
Dekoráció:
Én ezidáig a porcukrot citromlével elkeverős verziót alkalmaztam. Pepecselős és kell neki idő, amíg megszárad, viszont még azután is ragad és maszatol. Ezért szerettem volna valami tartósabbat, olyat, amivel könnyű dolgozni és meg is szárad. Ezért kipróbáltam a jó sok porcukorral felvert tojásfehérjét. Úgy is maradt kettő elárvulva a sütemény hozzávalóiból.
A hab valóban jó kemény lett, de viszonylag gyorsan kell ezzel is dolgozni, mert a hab idővel megfolyik és akkor már nem lehet és nem is szabad felhasználni. Kb. a sütik felére futotta a megfolyás miatt. Szép lett... ízében nem változtat a sütin, viszont nem is szárast meg teljesen. De mindenképpen jóbb lett, mint eddig bármi más, amit kipróbáltam. Egy nap kellett ahhoz, hogy csak kicsit ragadjon hozzá a bármihez, amihez hozzáér a cukormáz... de szépek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése