Hajnal
Felmenni a tetőre... nekem más nem jutott,
Felmenni a tetőre, másra gondolni sem tudok.
Erre ébredtem már, hogy őrjöng kint a hajnal,
vibrál, tombol, bizsereg és beint egy kalappal.
"Ez a jussod, tétova!", hogyha nem igyekszel,
és az orrod előtt ordítozva ébred fel a reggel.
Ennél szebben nem is hírdethetné mivoltát,
"Én az idő vagyok!", lemaradsz, ha ma is bealudtál.
Lágyan kék az égen szellő, s bárányfelhőt kerget,
apró ezüst fodraival játszik fent a felleg.
Láttam mindezt, láttam, de lemaradtam mégis,
valahogy ólom járta lábam törte szívembe a kést is.
Mire megérett a gondolat, hogy hatalom van nálam,
inamba szállt bátorságom, hogy a tetőre felmásszak.
Kék égboltnak tengerén most rojtos felhők úsznak,
de nélkülem úgy érzem, egyszerre vidámak és búsak.
Vannak ők nélkülem is, egy egész országnak búgnak,
szépséges reggelt köszönni nekem ma mégsem fognak.
2014. január 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése