Rád gondolok

Rád gondolok

Elveszett vagyok,
ha nem láthatlak,
tiszta szemű
józan eszű
csillagok.

Magányos vagyok,
ha égtengert látva
nem tudom
merre is
vagyok.

Szerelmes vagyok,
ha szemükbe nézve
nagyon messze
Terád
gondolok.

Szomorú vagyok,
hogy lelkem mélyén
féltve titkolt
érzést
bújtatok.

Hajnal

Hajnal

 

Felmenni a tetőre... nekem más nem jutott,

Felmenni a tetőre, másra gondolni sem tudok.

Erre ébredtem már, hogy őrjöng kint a hajnal,

vibrál, tombol, bizsereg és beint egy kalappal.

"Ez a jussod, tétova!", hogyha nem igyekszel,

és az orrod előtt ordítozva ébred fel a reggel.

Ennél szebben nem is hírdethetné mivoltát,

"Én az idő vagyok!", lemaradsz, ha ma is bealudtál.

Lágyan kék az égen szellő, s bárányfelhőt kerget,

apró ezüst fodraival játszik fent a felleg.

Láttam mindezt, láttam, de lemaradtam mégis,

valahogy ólom járta lábam törte szívembe a kést is.

Mire megérett a gondolat, hogy hatalom van nálam,

inamba szállt bátorságom, hogy a tetőre felmásszak.

Kék égboltnak tengerén most rojtos felhők úsznak,

de nélkülem úgy érzem, egyszerre vidámak és búsak.

Vannak ők nélkülem is, egy egész országnak búgnak,

szépséges reggelt köszönni nekem ma mégsem fognak.

 

2014. január 13.