Végre eljőtt a várva-várt nap! A nagy visszatérés! A biztonság kedvéért azért csak egy laza rövid távval indítottam :) Irány a Buda Barlangjai 15 km-es teljesítménytúra! A túrát a Rákosmenti Sportegyesület Turista Szakosztálya hírdette meg 15, 30 és 40 km-es távokban. A túra összes távja beszámítható a Budapest Kupa versenysorozatba!
Nagy hőségre számítva már a start nyitásra odamentem, hogy mielőbb indulhassak. És még így sem úsztam meg teljesen! Reggel 9-kor a József-kilátónál kihelyezett első ellenőrtőponton már 30 fok lehetett. Mondhatni tikkasztó hőség és egy levél se rezzent.
A túra első szakasza városi menet volt... A laikusok számára készített térképre rajzolt útvonal gyakran összezavart a tájékozódásban. Na igen, felkészültebben kellett volna érkezni. A túrista jelzések a lámpaoszlopokon sokszor takarásban voltak és a beígért szalagoka is sok helyen hiányoltuk.
 |
| Útitársaim :) |
Micsoda illetlenség, még be sem mutattam a túratársaimat!
A startnál találkoztunk és verbuválódtunk csapattá, csak hogy legalább együtt tévedjünk el :) Halkan megjegyezném, hogy ez nem is váratott magára olyan sokáig, ugyanis már az első ellenőrzőpontot is elvétettük...elsőre :) A két kedves hölgy a képen Kitty és Magdi. Három éves koruk óta barátnők!
A városi hegymenetet a Törökvész utcai meredek kaptatója zárta. Néha elcsodálkozom, micsoda helyek vannak leaszfaltozva és közművesítve... de ahol a csapból is aryan folyik...olyan kacsalábon forgó paloták mellett haladtunk el, amiket megálmodni se lennék képes! Mondanom se kell, természetesen örökpanorámával.
Az erdőbe érve jól esett az árnyékos hűs. És kevéske séta után még gyönyőrködhettünk a kilátásban is.
Az Árpád-kilátóból a lábunk előtt terült el Budapest. A reggeli párától még homályos ablakian át pislogtak felénk Buda öreg tégla házai és a hajókkal teleszórt kéklő Duna.
A kilátó után majdnem rossz felé indultunk, és sehol nem volt szalag jelzés a helyes irányról. A szerencsénk pusztán a lassúságunknak volt köszönhető, hogy tétovázásunk közben épp visszaért egy kisebb bosszankodó csapat, akik megjárták a rossz irányt.
A második, Ferenc-hegyi-barlang állomáson a szomorú állapotok ellenére is vidám hangulat fogadott minket. Az erdei játékok nagy részét megrongállták, ezért a szemetes mellé szorva feküdtek nagy halomban. Az "Érzékek ösvényének" nevezett utacska jobbra-balra tartogatott valami érdekes látnivalót a gyerekek számára. Voltak állatfigurás ülőkék, fából kivágott és lefestett nagyobb méretű maradak a lombok között és az ösvény végén egy táblás játék, forgatható mozaikképekkel, ami az erdei állatok táplálékát mutatja be.
Az erdő ordítóan nyugalmas zöldjében csak úgy repültek a hosszúlépések. A melegben édeskésen illetozó fáktól megrészegülve hallgattuk a madarak hangos csivitelését. Így haladtunk egészen a harmadi ellenőrzőpontig, Határnyeregig.
Az Árpád-kilátóhoz visszvezető úttal együtt már le is tudtuk a táv felével :)
Ezen a szakaszon láthattuk az "oroszlán-sziklát" és a "Kecske-sziklákat". Utunkba akadt egy kellemes pihenő, egy emlékhellyel szemben felállított aprócska padocska és egy müzli szelet csomagolása is :( Fogunkkal még kérődzve a 3. ep.-on kapott nassolnivalóval, kétség sem férhet hozzá, hogy a mi társaságunk "fejeltette" ott az út közepén. Bár végtelenül optimista, vagy inkább naív hozzáállással verézelve én inkább úgy hiszem, biztosan kiesett az illető zsebéből.
Viszont ennek a szemétnek köszönhetem, hogy a tára végén a célban húzhatam zsákbamacskát :) igaz, nem volt szerencsém :)
 |
| "Oroszlán-szikla" |
A negyedik állomáshoz közeledve még óriás lépésekkel le kellett gyűtrnünk a Mátyás-hegyet. No, nem mintha úgy siettünk volna, hanem olyan messze voltak a kapaszkodó sziklák az úton, hogy óriás legyen az ember a taplán, aki megbírkózik velük :) De a küzdelemnek jutalma ezúttal sem maradt el és felérve a hegytetőre egy pompázatos virágos rét mosolygott ránk :D
A kőfejtő felé már ritkult az erdő lombja és a Budai-hegység benépesült vonulatai bukkantak fel előttünk. A Hűvös-völgy, a Szent János Kórházzal, a Széchenyi-hegy a TV-toronnyal és végül a kőfejtő katlanszerű völgye.
A hőség itt kezdett már-már elviselhetetlen lenni. Minden erőnkkel a katlan felé koncetráltunk és a kavicsos lejtőre, nehogy még a bokánkat törjük.
Leérve a hegyről ismét lakott erületen sétáltunk a Pál-völgyi-barlang bejáratáig. Útközben meseszép levendulás kapualjat láttam!
A "Boszorkánykonyhájának" nevezett képződményről (balra) azt tartják a barlangászok, hogy bekiabállva kedvenc ételünk nevét, azzal fogadnak minket hazaérve. És nem, nem próbáltam ki. Nem volt akkora bátorságom, hogykipróbáljam igaz-e a mende-monda, hogy aztán hazaérve még betörőkkel is viaskodjak.
Jobbra pedig az "Ementáli-szikla" látható.
 |
| "Mese terem" |
 |
| Végre egy jól látható útjelző... a lomb sárga szalagok helyett :) |
A rommá gyűrt térkép, amit a szervezőktől kaptunk a rajtban.
 |
| A megérdemelt kitűző :D |
Mindent egybe vetve, sárgás-zöl lombokra kitűzött vagy nem tűzött szalagokkal ide vagy oda, én nagyon jól éreztem magam a túrán. Az útvonal a hirtelen jött hőség miatt pont jól időzített volt, mert a legnagyobb meleget az erdő árnyékában sétálva illetve a barlangban vészeltük át. A frissítő-hűsítőkért is köszönet, illetve a családias hangulatért, amit minden egyes ellenőrzőpontnál tapasztaltunk! Legközelebb csak annyit változtatnék, hogy a túra után ott maradok, hogy izgalmas úti történeteket halljak és kicsit jobban megismerjem a hozzám hasonlóan teremészetbolond örök ifjúságot ;)
U.I.: A napot ez a felírat koronázta, mely a budai hídfőnél fogadott :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése