Volt már olyan veletek, hogy hallottatok valamit, de olyan halk volt, hogy magatok is alig akartátok elhinni, hogy valóban halljátok? Így jártam az éjjel. A napi hőség úgy felhevítette a falalkt, hogy még éjjel kettőkor is csak ontották magukból a forróságot. A város sem csitult, pedig ilyenkor már aludni szokott. De nyáron másképp van ez is. Ilyenkor az emberek még kézenfogva andalognak a körúton, beszélgetnek, csókot váltanak és sétálnak tovább kézenfogva, miközben körülöttük még búg a város, mert más sem tud aludni. És ebben a tompa morajlásban, kínok között vergődve az ágyon véltem hallani egy énekes madarat. Valahol nagyon messze... de az is lehet, hogy itt a lakótelepen. Szinte belefájdult a fejem, annyira akartam jobban hallani mit énekel... olyan ritkán hallok ilyen szépet itt a városban. Hiányzik az erdő közelsége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése