"Hajnal későn érkezett. Szellő már nem volt sehol mire a fény első sugarai felébresztették a nyári orgonákat. Forró, fülledt napnak nézett elébe. Simított egyet könnyed ruháján, és leült a földre. Megérezte, hogy nem fogja őt megvárni a lány. - A rakoncátlan. - jegyezte meg halkan, és azzal a lendülettel magához hívta... "
(részlet Kóté Zsolt hamarosan megjelenő könyvéből)
Ízlelgessétek csak ezeket a szavakat. Egészen egyszerűek, valahogy mégsem hétköznapiak. Egy készülő könyv részeletét olvashatjátok, melyet az egyik közösségi portálon is nyílvánosságra hozott szerzője. Már az első részlet után lázban izzott a leendő olvasóközönség és a megjelenés hírét lesik, illetve a dedikálás idejét. Mert ugyan ki ne lenne büszke arra, ha egy kedves ismerősének sikerül az önkifejezés eme szép és irodalmi formáját megvalósítania?!
Szeretném már a kezemben fogni, forgatni, nézegetni és bele-bele olvasgatni, miközben sorban állok az aláírásomért :)
Micsoda kellemes izgalmak ezek a dolgos mindennapok sűrűjében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése