Őszi színekben

Őszi virágkosár 4 lépésben

 

1. Végy egy használaton kívüli kosarat

2. Béleld ki vastag szemeteszsákkal

3. Rögzitsd a zsákot a kosár fonatai közé. Hozzávalók: Hosszú tű és fonal.

4. Töltsd fel virágfölddel és ültess bele tetszés szerinti krizanémokat

A muskátli nevelése

     Azt mondják, hogy a muskátli igénytelen növény, csak locsolni kell... Nálam nem vált be. Hiába figyelgettem a földjét és öntöztem, amikor már száradni kezdett, egyre rosszabbul nézett ki :( Aztán megharagudtam rá és nem locsoltam. Úgy látszik ez kellett neki. A "csak öntözni kell" nálunk azt jelenti, hogy csak akkor adj neki vizet, ha már ordítva könyörög, mert két hete szomjazik.

Íme az eredmény:

 

 

Vasárnapi autós kirándulás

Pesti felsőrakpart

Panoráma a Parlament előtt

Szerelmem a Budai Vár

Ráckeve és Kiskunfélegyháza között

Segítsük a magyar családokat!

2014. szeptember 28-án szombaton ismét kirándulni hív minket a Családsegítő Kreatív Egyesület. A programon a friss levegő és kellemes családias hangulat mellett adományainkkal is segíthetjük a magyar családokat.

Nevezés: 8:00-tól a Csillebérc, KFKI előtt (megközelíthető a 21-es busszal a Széll Kálmán térről)

Választható távok: 4 és 12 km

Bővebb információk: tura.cske@gmail.com, 06/20-486-01-77

Egyesületük az év 365 napján várja az adományokat, támogatásokat!
Szívesen fogadják a használt ruhákat, játékokat, könyveket, háztartási gépeket (még ha nem is működőképes), tartós élelmiszert, műanyag kupakokat, száraz kenyeret, bútorokat.
Adományok leadására Szigetszentmiklóson van lehetőség, előre egyeztetett időpontban.
Egyeztetni elérhetőségeik bármelyikén lehetséges:
e-mail: info@cske.hu
telefonszám 8:30 - 16:30 között: 06-20/552-3423
Minden segítség jól jön, ami akár egy megosztás is lehet itt a facebookon!

Első könyvvásárom

     Ez az első esemény, amiről nem készültek fotók! Pedig vihettem volna a gépet. Rengeteg szabadidőm volt, még annak ellenére is, hogy én voltam a szervező.

Szóval az úgy volt, hogy szerettem volna megválni az egyetemi könyveimtől, meg még néhány feleslegessé vált történelmi- és szépirodalmi regénytől. Az antikváriumok elvárták volna, hogy én cipeljem oda hozzájuk, aztán szemezgetnek belőle, majd több, mint a felével hazaküldenek...

     Az interneten már év eleje óta hirdetem ezeket a könyveket, de nem mondhatnám, hogy kirobbanó sikerrel. Aztán kitaláltam, hogy könyvvásárt rendezek. Az ötlet nagyon jónak tűnt... hangsúlyozom: tűnt. Gondoltam nagy házban élünk, sokan laknak benne, milyen jópofa lenne egy lépcsőházi vásár. Vinnék sörpadot és egy délután alatt megválhatnék a könyvek felétől ... de a Lakásszövetkezet nem engedélyezhette. A lépcsőház bár közös terület, a szövetkezet tulajdona, ott viszont eladói tevékenység nem folytatható. Semmi gond, mondtam, akkor árulok az utcán egy standon. Csakhogy a 13. kerület leszabályozta a Fővárosi rendeletet, minek értelmében a kerület egyetlen közterületén sem engedélyezett az árusítás. ... Oké, na ekkor kétségbe estem. Újra felkerestem a Lakásszövetkezetet és valami olyasmire hivatkoztam, hogy ennyi közös költség fizetése mellett nem hiszem el, hogy nincs üres, használaton kívüli helyiségük, ami a lakók rendelkezésére állhat olyasféle programok szervezésénél, mint a szövetkezetei megbeszélések, különböző klub napok és nyugdíjas találkozók. Kissé feldúltam hagytam ott az irodát, de nem telt bele két óra és felhívtak, hogy mégis lenne valami... bla-bla... és mennyire örülnek, hogy akad még ilyen ambiciózus fiatal, aki közösségteremtő programokkal... bla-bla... ha minden hónapban lenne egy fix nap, amikor... bla-bla... mikor tudna személyesen bejönni, hogy megbeszélhessük az elképzeléseit? Alig vártam, hogy letegye a telefont, mert tudom milyen illetlenség az ember képébe röhögni... jó hangosan (még ha csak telefonon is).

Így kezdődött a történet május végén. Aztán jött a nyár és ésszerű döntés volt őszig halasztani a vásárt. Úgy is mindenki nyaral, a könyvek beszerzésére pedig őszi tevékenység.

     És akkor elérkezett a nagy nap, amire már hetek óta készülök plakátokkal, érdeklődők keresésével és zöldséges rekeszek felkutatásával. Voltak kisebb zökkenők... A helyiséget csak a vásár előtt egy órával nyitották meg, úgy hogy az összes eladót arra kellett kérnem, hogy az eladásra szánt könyveik odaszállítását ennek megfelelően oldják meg. Aztán a vásár előtt fél órával ki is nyitották az ajtót... azt hittem szívrohamot kapok! "A felesleges holmikat, mint szegélynyíró, festékes bödönök... elviszik és ki lesz takarítva" ígérethez képest nem csak a cuccok fele lábatlankodott még ott, de az összes asztalt elvitték, mert a szövetkezet csak most, csak ma, csak ekkor, csak ezeken az asztalokon tud plakátokat vágni! De a szövetkezeti iroda kettőkor bezárt! Kérdem én, nem lehetett volna, talán, véletlenül visszahozni azokat az asztalokat a vásár erejéig? Csak arra a nyomorult három órára??? Ez több, mint kellemetlen, ez gáz! Ehhez én nem adom a nevem! Ha a szövetkezetnek megfelel ilyen felhozatallal vásárt rendezni, hogy egy tizennyolc négyzetméteres szobában, asztalok nélkül a piszkos földön csak úgy ömlesztve hevernek az eladásra szánt könyvet, akkor hajrá, csinálják maguk. Szegény bácsika,a  polgárőrség elszánt képviselője, aki kinyitotta az ajtót azt sem tudta mi tévő legyen. Egyre csak azt hajtogatta, hogy őt nem tájékoztatták, alig tudott az egészről, és a meddig is lesz ez a vásár kérdésére már majdnem ordítva válaszoltam, hogy csak ma, csak egy alkalom és többet az ég világon semmit nem csinálok ezeknek. Ám a még melegében letépkedett plakátok ellenére is egyre csak érkeztek az eladók és a könyvek, úgy hogy a hiszti energiája valami fantasztikus kreatív energiává alakult át és szinte félkézzel téptem ki a sarokból a tömör fa íróasztalt, meg a húsz kilós földes zsákot, hogy helyet csináljunk a könyveknek. Az összes széket befogtuk az eladásra egyet kivéve, amire felváltva lerogyhattunk szusszanni egyet.  A helyiség időre elkészült, a könyvek is szépen, sorban a rekeszekbe kerültek, felárazva egy karton lappal. Megnyugodtunk és ünnepélyes arccal kezdtük várni az érdeklődő sokaságot... az érdeklődőket... a valakit, akit érdekel, hogy könyvvásár van a lakótelepen... nekik. És csak vártunk, vártunk, és néha jöttek is, de volt, aki tényleg csak benézett. Körülbelül húszan jöhettek, ebből tíz-tizenkettő vett is valamit. Kissé lelombozódtam. De ahogy a mondás is tartja: "Ha az élettől csak citromot kapsz, készíts belőle limonádét!" Így hát bőven volt időn azon gondolkozni, hogy mit lehetne tenni még, hogy még ennél is többen értesüljenek erről a lehetőségről. És az is jól esett, hogy akik eljöttek azok a következőre is jönnek és terjeszteni fogják ezt a lehetőséget. Sőt, olyan is akadt, aki már jelezte, hogy a következő könyvvásáron részt venne, illetve az addig rendezett más vásárokon is. Bizony, mert hogy ez a csütörtök már a miénk, kedves lakótársaim. Minden hónap harmadik csütörtöke a miénk, börze van :) Már csak valami frappáns nevet kéne kitalálnunk ennek az összejövetelféleségnek ;)

Hulla fáradtan és kissé kaparó torokkal értem haza, de mindent egybevéve első alkalomnak nem is volt rossz. Legközelebb még jobb lesz, akkor már minden előkészületet rutin feladatként rázok ki a kisujjamból :D    

Holdfelkelte

Mint ragyog...

Nézem a holdat, mint ragyog,
Kár, hogy Te ott, Én itt vagyok.
Holdnak könnyei csillagok,
Nézz a szemembe, mint ragyog...

 

                         - Simola Teréz Csilla -

 

 (Forrás: www.poet.hu)

 

Szeléné, Holdistennő egyetlen híres szerelemtörténete kisázsiai eredetű, mely egy barlangban játszódik le: Apollonius írásában Szeléné, amikor a kisázsiai Latmosz hegygerinc mögött eltűnik, Endümiónt, a szép kedvesét látogatja meg, aki ott alszik egy barlangban. 

A szép ifjú az összes ábrázoláson pásztor vagy vadász alakjában látható, aki örökösen alszik. Eredetileg maga a Holdistennő ajándékozta meg ezzel az adománnyal, hogy mindig szépen és fiatalon találhasson rá a barlangban és álmában megcsókolhassa. Maga a név olyasvalakit jelöl, aki „belül van”, vagyis kedvese ölelésében, mintha közös lepelben, burokban lennének.

A görög mitológia szerint Endümión király volt éliszben, ott, ahol  az olümpiai játékokat tartották. Szelénével ötven leányt nemzett, vagyis épp annyit, ahány hónapot egy-egy olümpiai időszak foglal magába. ötven leánnyal ajándékozta meg, annak a teljes odaadásnak, a készségességnek és az engedelmes összetartozásnak a képét nyerjük, melyek a Hold-princípium jellemzői.

Ez kifejezi a természet spontán termékenységét, azt az ösztönös szaporodást, melyben a két nem, valamely belső ritmusnak engedelmeskedve, tudatosság, kölcsönösség nélkül, bármily szellemiség nélkül egyesül.

 Szeléné a termékenység és minden élő növekedésének az istennője, egyben a nők, az otthon, a család istennője, de ő az éjszaka, az alvás és a halál istennője is.

Hold és a Nap


Kinézek most az ablakon,
Holdasszony sétál fenn az égen.
Keleten felkelt már a Nap,
s szerelme arcát nézi éppen.
Holdasszony lám, felnéz reá,
csodálja párját úgy hiszem.
Sóvárgó lelkében a vágy
szerelmes választ így üzen.

Oly ritkán találkoznak Ők,
– Holdé a sötét éjszaka.
Frigyük gyümölcse – már tudom,
– az ég millió csillaga.
Nappali vándorunk a Nap,
végzi a dolgát csendesen.
Felhők közt bújik néha el,
s Holdján mereng szerelmesen.

                                   - Aranyosi Ervin -

Józsa Vica kiállítás megnyitója

Józsa Vica

    

Józsa Vica 1985 tavaszán született Budapesten. A rajzoláshoz való érzéke már gyerekkora óta megmutatkozott. Érettségi után négy évet járt a Modell Divatiskolába. Két szakmát szerzett ezidő alatt; díszlet- és jelmeztervező asszisztens, valamint divat- és stílustervező asszisztens. Tanárai megtanították az alapokat nemcsak rajzból és tervezésből, hanem művészettörténet, színházismeret, betűrajz, népművészet és még sok más szakma terén is.

    

 

 

Budapest, VII: kerületi Idősek Klubja "Király Klub"



László Elemér Aranyecset díjas festőművész, aki ünnepi beszédével megnyitotta a kiállítást

    

 

A megnyitó színvonalát és hangulatáta Pásztortűz együttes emelte ének előadásával. Bár a 2012-ben alakult szentendrei zenekarnak most csak hölgytagjai tudtak eljönni, de az előadásuk így is varázslatos volt!

Az iskola elvégzése után szakmájában nem tudott elhelyezkedni, ezért másik kedvenc időtőltésének, a kertészkedésnek hódolt és dolgozott.

 

Ilyen kötetlen munka mellett könnyen tudott a művészettel foglalkozni és kísérletezni a stílusokkal.

A CD-ket  hosszú évek alatt gyűjtötte, de csak 2011 óta alkalmazza. Az alapgondolat onnan indult, hogy 4-5 éve elhatározta készít egy mozaiklapos asztalt, kerámiamozaikkal. De az anyagköltség sok lett volna, így arra jutott, hogy CD-ből készíti el, úgyis foglalják a helyet a fiókban. Ehhez készített néhány próba vágást, ragasztást és ezekből lettek az első képek. Később pedig már tudatosan készítette alkotásait. 

     Az alkotás iránti szeretete nem csak képein mutatkozik meg, hanem falfestményein is, mely időtőlése az utóbbi időben bontakozott ki. Embert, állatot, mesefigurát vagy akár tájképet mindig nagy lelkesedéssel készít, vászonra és falra egyaránt.

Sok más mozaik nélküli képe is van, melyek élénk színekkel, vagy különleges kompozícióval keltenek különféle hangulatokat.

 

     Nincs meghatározó témája, bár a macskasziluett sok képén látható. Gyakran törekszik a harmóniára, akár színben, akár formában. Jóérzéssel tőlti el, amikor a nézelődő megáll az alkotás előtt és elmélkedik annak mondanivalóján.

Ezek a sokszínű csillogó lapocskák különleges világot teremtenek, mely egyedülállónak mondható. A képekben a természetes anyag és színek keveréke a modernkor termékeivel, egy új egységet alkotnak. Létrejön egy harmónikus, káprázatos világ, mely magával ragadja a szemlélődőt.   

 

Külön köszönet a VII. kerületi Idősek Klubjának a lehetőségért!

A kiállítás megnyitója az előadásokkal és házilag sütött pogácsákkal piknik jellegű családias hangulatot teremtett.

A tárlat szeptember 30.-ig megtekinthető, hétfőtől péntekig 8-16 óra között a Budapest, VII. kerületi Király utca 97. szám alatt található "Király Klub" Idősek Klubjában.

 

 

 

 

 

 

 Józsa Vica képei és a régebbi tárlatok megnyitóiról készült fotók megtekinthetők a

www.facebook.com/art.jozsa.vica oldalon.

A művésznő szeretettel várja az érdeklődőket és a további kiállítási lehetőségeket!


 

Túrabeszámoló: 2014.08.30. - "Ősz a Budai-hegységben" 19 km-es teljesítménytúra

Friss, üde reggelre virradt! Ismét megyek túrázni! "Ősz a Budai-hegységben" elnevezésű teljesítménytúra 19 km-es távját szeretném teljesíteni.

 

Cseppkővek a Széll Kálmán téri bisztrónál.

Normafa

Vigyázz, kész... RAJT!

Útitársaim :)



Tündér-szikla

Sose gondoltam volna, hogy egy ekkora sziklát ennyire nehéz megtalálni. Jól megbújt a lombok között. Kissé nehezen találtunk rá a hozzá vezető megfelelő útra. A szervezőktől kapott útvonal leírás elég szűk szavúan fogalmaz és mintha a túristatérképtől is eltérne...

Tündér-szikla, hátéérben a Hármashatárheggyel



 A Libegő 10-kor nyit.



A hobby gombász

Tízórai a Libegőnél

Látkép az Erzsébet-kilátóból

Imádom, imádom... teljesen és visszavonhatatlanul belezúgtam!

Sietek az ábrándozással, odalent a Hölyek már várnak rám :D



Bár nem az én lakatom, de akár az is lehetne.

Már 10 óra, de még csak most isszuk az első reggeli kávét! Te jó ég, hogy bíírtuk ki eddig!

Szépjuhászné gyermekvasútállomás

Szépjuhászné után, mint menetközben kiderült vissza kellett volna mennünk (másznunk) a János-hegyre, hogy a P+ jelzésen haladjunk Makkosmária felé. Belefáradva a folytonos szövegértelmezést, elemzést és térkép böngészést, túratársaimmal úgy döntöttünk, hogy pusztán a túristatérkép segítségével tájékozódunk. Ekkor csatlakozott hozzánk egy kedves fiatalember, István. Azt hiszem örült a csacsogó hölgykoszorúnak és érdeklődve hallgatta Kati gombafelismerő rafinériáit. Nekünk is jól esett a férfi társaság, de sajnos ő a rövidtávra vállalkozott csak, így Makkosmáriánál elváltak útjaink.

Szú dekorálta fatörzs



Már a Frankhegy déli oldalán :)

Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI)

Aprócska villák a Konkoly Thege úton Normafa felé

Normafa Síház

JeeeOhJeeee...megcsináltuk lányok :D

Normafa



A túraszervezők

A túra alatt átélt tájékozódási tapasztalatainkat kedvesen, bár kissé értetlenül hallgatták végig a szervezők, a kiknek ez volt az első gyalogtúra rendezvényük... Minden bizonnyal velem van a baj és nemtudok a sorok között olvasni, de akkor vajon miért panaszkodott számos, nálam gyakorlottabb túrázó is? ... Érthetetlen.