Rajt: Szépjuhászné, Gyermekvasút állomás
Útvonal: Szépjuhászné, Gyermekvasút állomás - Virágos-nyereg - Makkosmária - Kápolna - János-hegy - Szépjuhászné, Gyermekvasút állomás
Táv: 20 km
Szint: 649 m
Szintidő: 5,5 óra
Nos, ez alkalommal nem vittem magammal fényképezőgépet. Társaságot viszont igen :D Nem siettük el a dolgot, mert csak előző nap beszéltük meg, hogy újra együtt megyünk. A reggeli utazást ismét a hétvégi metró karbantartási munkálatok tették izgalmassá. Versenyt kellett futnom az idővel, hogy elérjem a Budakeszire közlekedő 22-es buszt, ami a kirándulásokkal tarkított tavaszi hétvége ellenére is csak fél óránként közlekedik. Mondanom sem kell, annyian voltunk, mint a heringek :D
Útvonal: Szépjuhászné, Gyermekvasút állomás - Virágos-nyereg - Makkosmária - Kápolna - János-hegy - Szépjuhászné, Gyermekvasút állomás
Táv: 20 km
Szint: 649 m
Szintidő: 5,5 óra
Nos, ez alkalommal nem vittem magammal fényképezőgépet. Társaságot viszont igen :D Nem siettük el a dolgot, mert csak előző nap beszéltük meg, hogy újra együtt megyünk. A reggeli utazást ismét a hétvégi metró karbantartási munkálatok tették izgalmassá. Versenyt kellett futnom az idővel, hogy elérjem a Budakeszire közlekedő 22-es buszt, ami a kirándulásokkal tarkított tavaszi hétvége ellenére is csak fél óránként közlekedik. Mondanom sem kell, annyian voltunk, mint a heringek :D
A nap sziporkázva ontotta sugarait. Komolyan elgondolkoztm, hogy legközelebb talán már napozó krémmel kenem be az arcom indulás előtt, hogy ne kapja meg annyira a nap.
Hatalmas nyűzsgés fogadott minket a Szépjuhászné Gyermekvasút állomáson. Már ami fogadta a kirándulót meglepett mindenkit, ugyanakkor tudtuk, hogy ez csakis igényes és kiválóan megszervezett túra lesz. a szervezők külön gondoltak a kutyákra és víz mellett apró száraz falatkákkal kedveskedtek nekik az út előtt :)
Csodaszép idő volt, azt erdő is felszáradt. Ez alkalommal csak a szintklönbségekel kellett megküzdeni. Ami most különösen nehéz volt. Két holtpontom közül a második nagyon hosszúra nyúlt, már majdnem feladtam! Szerencsére kaptam pár bíztató szót ("Ha nem hagyod abba, lelöklek a hegyről") és lassan felülkerekedtem a helyzeten.
Kalandban is volt részünk, hiszen a decemberi jégkárok tetemes következményeit az erdőnek bizonyos részein még nem sikerült eltakarítaniuk. Mint kiderült ezt az is lassítja, hogy a szóban forgó szakaszt a Pilisi Parkerdő bérbe adta. Elképesztő volt számomra, főleg, hogy gyerekek és kutyák is jócskán vettek részt a túrán, hatalmas fatörzseken és lombkoronákon kellett átkomandoznunk, úgy, hogy az egyik oldalról sziklafal magasodott fölénk, míg a másikon szakadék tátongott. Izgalmas volt, nem mondom, de nem kevésbé veszélytelen. Egy bejárást azért minden túra útvonal megérdemel! ...mégha alá is iratták velünk, hogy a túrán csak saját felelősségre veszünk részt...
Makkosmária után kellemesen esett a séta, hiszen hazai pályára tévedtem, szívem legnagyobb örömére! Isteni volt a gyermekkoromból olyan jól ismert erdőben barangolni! A Frankhegyen keresztül, a Kakukk-hegyen át rögtön az Írkásás-árokban találtuk magunkat. És akkor jött számomra a legnehezebb szakasz. Fel kellett kaptatnunk az Adorján utcán! Utálom! Betonon... felfelé... a halálom :) Viszont megérte a fáradtságot! Átbukva a gerincen, velünk szemben a Széchenyi-hegyi TV-torony pompázott, de ami még ennél is fantasztikusabb a hegy É-i lejtőjén vadon nyílt a hóvirág!!! Csomókban egymástól kb. fél méterre, amerre a szem ellátott! Kis gyerekkorom óta nem láttam vadon nönő hóvirágot az erdőben! Bár az idei bakancs listámba a hóvirágmező megtekintése szerepel... ez még annál is fantasztikusabb élmény volt :D
Az erdei kápolna után már csak egy kis emelkedő gyötört minket, hogy kiérjünk a TV-torony mögötti tisztásra, ahol már megterített utánfutő várt minket :D Zsíros kenyér hagymával... sok hagymával és bár ki nem álhatom a teát, amit ott kínáltak finomabb volt bármilyen teának nevezett löttynél, amit valaha életemben ittam :D
A Normafáig szintben sétáltunk és csak a János-hegyre kellett feltessékelni magunkat. De ez már a vég, innen már csak lejt az út a Szépjuhászné Gyermekvasút állomásig! És még Csuszkát (Sitta europaea) is láttam alig karnyújtásnyira tőlem egy vörösfenyő törzsén kíváncsiskodni!
A célban nem időztünk sokáig. Átvettük a az oklevelet, kitűzőt és rövid búcsút vettem túratársaimtól :D
Egy kissé erőmön felüli túra megtétele után fantasztikus büszkeséggel a mellkasomban azzal az eltökélt szándékkal ültem fel a haza vezető buszra, hogy végre rátaláltam az egyesületemre! És ez közel olyan felemelő érzés volt, mint a végig küzdött kilóméterek.
Köszönet a szervezőknek, a Rákoskerti LemaradásTurisztikai Sport- és Szabadidő Egyesületnek a fantasztikus szervezésért! Csodálatos útvonal, ellátás, érthető itiner és színes oklevél! Az ő általuk szervezett túrákban még sosem csalódtam!
Kalandban is volt részünk, hiszen a decemberi jégkárok tetemes következményeit az erdőnek bizonyos részein még nem sikerült eltakarítaniuk. Mint kiderült ezt az is lassítja, hogy a szóban forgó szakaszt a Pilisi Parkerdő bérbe adta. Elképesztő volt számomra, főleg, hogy gyerekek és kutyák is jócskán vettek részt a túrán, hatalmas fatörzseken és lombkoronákon kellett átkomandoznunk, úgy, hogy az egyik oldalról sziklafal magasodott fölénk, míg a másikon szakadék tátongott. Izgalmas volt, nem mondom, de nem kevésbé veszélytelen. Egy bejárást azért minden túra útvonal megérdemel! ...mégha alá is iratták velünk, hogy a túrán csak saját felelősségre veszünk részt...
Makkosmária után kellemesen esett a séta, hiszen hazai pályára tévedtem, szívem legnagyobb örömére! Isteni volt a gyermekkoromból olyan jól ismert erdőben barangolni! A Frankhegyen keresztül, a Kakukk-hegyen át rögtön az Írkásás-árokban találtuk magunkat. És akkor jött számomra a legnehezebb szakasz. Fel kellett kaptatnunk az Adorján utcán! Utálom! Betonon... felfelé... a halálom :) Viszont megérte a fáradtságot! Átbukva a gerincen, velünk szemben a Széchenyi-hegyi TV-torony pompázott, de ami még ennél is fantasztikusabb a hegy É-i lejtőjén vadon nyílt a hóvirág!!! Csomókban egymástól kb. fél méterre, amerre a szem ellátott! Kis gyerekkorom óta nem láttam vadon nönő hóvirágot az erdőben! Bár az idei bakancs listámba a hóvirágmező megtekintése szerepel... ez még annál is fantasztikusabb élmény volt :D
Az erdei kápolna után már csak egy kis emelkedő gyötört minket, hogy kiérjünk a TV-torony mögötti tisztásra, ahol már megterített utánfutő várt minket :D Zsíros kenyér hagymával... sok hagymával és bár ki nem álhatom a teát, amit ott kínáltak finomabb volt bármilyen teának nevezett löttynél, amit valaha életemben ittam :D
A Normafáig szintben sétáltunk és csak a János-hegyre kellett feltessékelni magunkat. De ez már a vég, innen már csak lejt az út a Szépjuhászné Gyermekvasút állomásig! És még Csuszkát (Sitta europaea) is láttam alig karnyújtásnyira tőlem egy vörösfenyő törzsén kíváncsiskodni!
A célban nem időztünk sokáig. Átvettük a az oklevelet, kitűzőt és rövid búcsút vettem túratársaimtól :D
Egy kissé erőmön felüli túra megtétele után fantasztikus büszkeséggel a mellkasomban azzal az eltökélt szándékkal ültem fel a haza vezető buszra, hogy végre rátaláltam az egyesületemre! És ez közel olyan felemelő érzés volt, mint a végig küzdött kilóméterek.
Köszönet a szervezőknek, a Rákoskerti LemaradásTurisztikai Sport- és Szabadidő Egyesületnek a fantasztikus szervezésért! Csodálatos útvonal, ellátás, érthető itiner és színes oklevél! Az ő általuk szervezett túrákban még sosem csalódtam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése