Balogh József
A dalok vallomása
Körénk gyűlnek az esti órák,
s nem kérkedünk a harmóniákkal,
de egymásért lobbanó fegyelemmel,
szövegeinket átölelve
szétröpülünk a tétova csöndben
egy templomnyi nagy teremben,
majd a nyárra nyitott ablakon át
sietünk tovább vinni
a fülledt idő illatát,
s ahogy a fürge madárszárnyak
a dallamok diadalát.
Igen, mi, dalok így segítünk,
és erősebb lesz tőlünk a hit,
s az ember velünk álmodja meg
titkolt, gyönyörű álmait,
s általunk épül a mondhatatlan,
és mi, a dallam-angyalok
így leszünk, mint a csoda-rétek,
mesék, füvek, fák, a fények,
s a kósza-kusza szenvedélyek
örökre halhatatlanok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése