Csak el a világ bajaitól

El nagyon messze, egy olyan helyre, ami van annyira hangos, hogy felülkerekedjen a baljós gondolatokon, az aggodalmon... Mint például a tenger. A tenger hihetetlenül hangos, ahogy nő rajta a dagály. Morajai inkák ádáz tombolás, csobogása vad csörtetésként ostromolják a szegény, védtelen, homokossá csiszolt partvidéket. Óhatatlanul is átitatja teljes lényünket, bőrünk minden pólusát a sós párával ez az erőteljesen pulzáló őrjöngés. Vele együtt lázadunk, majd nyugszunk meg órák múltán, melyek mintha csak pillanatok lettek volna, röpülnek tovább a múltba. S ahogy fáradunk úgy békülünk ki akár önmagunkkal is. 

Szeretem a tengert. Megnyugtat. Ereje olyan mértékben legyűgöz, hogy akár képes lennék elhinni a gögög mitológiák minden egyes szavát.

Botorkálva a parti kövek között egy újabb 'sea glass'-ra bukkantam. Felüdíti a lelket, amikor a fakó part ilyen rikító ajándékkal lepi meg az embert.

Aggodalmakkal teli

Sűrű ez a május.

Nap mint nap küldöm jókívánságaimat rokonaimnak, barátaimnak születésnapjuk alkalmából... majd csak úgy random gondolok egyet és meghallgatom a hazai híreket. Vége a választásnak, megalakult az új kormány... 

Vívódom. Nem elég, hogy még mindig (de most már legalább tudatosan) keresem a helyem a világban, itt az UK-ban, de most még családom biztonsága miatt is aggódnom kell. "Háborús veszélyhelyzet"-et hírdettek. Ilyesztő ezt hallani. Vajon épeszű ember minden háború előtt ilyen értetlenül áll? Én nem tudom magamban hova tenni a történteket.

Az érintetteknek erőt, kitartást és őszinte szívből a legjobbakat kívánom bízva abban, hogy mihamarabb vége lesz ennek a rémálomnak!

Egy fecske, nyolc lóval

A héten megérkeztek az első fecskék. Virágzik az orgona, este fél tízkor sötétedik és 16 fokos hőmérséklet mellett napi szinten kapunk frissítő záport, úgy vélem beköszöntött a nyár.

Meló után nem volt még kedvem rögtön haza menni és a napi feladataimat végezni. Inkább kikocsikáztam 'Nudli'-val a határra és gyönyörködtem a szikrázó napsütésben az illatos és idillikusan békés tájban. 

Már csak 9 hét az idei tanévből... 10 és utazunk haza. 

Egy kis izgalom - A mai vizsga

Ma volt a következő rész szint vizsga, egészen pontosan az olvasásból szöveg értés... Őszintén? Hiába gyakoroltunk rá az elmúlt 2 hónapban, a feladatok még csak nem is hasonlítottak. Már a legelső kérdés is trükkös, becsapós volt. A feladatok felénél több lehetséges válaszom is volt és a vizsgaidő utolsó negyen órájában azon agyaltam, hogy vajon melyik maradjon végleges válasznak. Kimerítő volt és kiábrándító. Utálom az ilyet. Rendesen elvette a kedvem az egésztől. Annyira, hogy ha csak ippeg lesz meg (60%-tól), akkor újra írom.

Pedig még a tengerhez is kinentem előtte, olyan rég láttam, kellett egy kis extra.

Betoppant a nyár

Máról holnapra toppant be a nyár, május minden bájával. A nap melegével, fecskéivel, lenge, pajkos szellőjével, panacs felhőivel, virág illatával, gyerek zsivajával, nyári terveivel...

A legnagyobb

1926-ban ezen a napon született korunk legismertebb természettudósa, az ismeretterjesztő tévéműsorok úttörője Sir David Frederick Attenborough.

Munkásságával mint sokakat, engem is motivált, hogy a természettudományok mélyebb ismerete felé húzzon a szívem.

Isten éltesse sokáig egészségben! 

Már csak 89 nap

Tegnap megint kölcsön kutyáztam. Késő estire sikerült sétánkon ráébredtem mennyire hiányzott a rendszeres napi kimozdulás. És nem csak a szokás miatt, hanem, mert annyi minden változásról lemaradtam. A díszcseresznye tömötten dús, babarózsaszín virágai elhervadtak. Szirmaikkal vastagon borítva, romantikussá varázsolják az amúgy semmitmondó utcácskákat. A dombtetőn a lenge esti fuvallat egy pillanatra megrészegít a repce andalító illatával. Az ég alja még bársony zöld és haragos sárga, s már a rigók is elcsendesedtek énekükkel.

Erre felé ritka az orgona, pedig odahaza annak van most virágzási ideje... Akác, hárs, olajfa... ha jól emlékszem ebben a sorrendben virágoznak kedvenc illatú fáim.

Jönnek a heves nyári viharok is, amik itt szintén ritkaság számba mennek. S mire újra otthon leszek, augusztusban, már beáll a melegegyensúly és elviselhetőbb lesz a forróság. De már csak ennyi rémlik. Nem emlékszem például az illatokra, csak a nyugodt pihenés hangulatára. A bogrács kaja zamatára, a társas party-k vidámságára és a hullócsillag-nézős lopva csípős éjszakákra. 

Headland

Headland-nek nevezik Hartlepool északi tengerparti óvárosát, a régi kikötőt. A tenger szeszélyeitől magas fallal védett városrész sok változáson ment keresztül az évszázadok során. Új világító torony épült és a város nevezetes természeti látványossága is az enyészeté már. Az 'Elefánt szikla', mely nevét az alakjáról kapta, egy viharban pusztult el még az 1800-as években. De hozzáértők szerint a várost védő hullámtörő gát is vastagon szerepet játszott a felgyorsult erózióban ugyanis módosította az addig megszokott hullámzási tevékenységeket. Ikonikus alakja a mai napig feltűnik a különböző művészetekben, még az egyre közkedveltebb város dekoráló graffitikben is. 

A másik helyi nevezetesség: Andy Capp, aki egy brit képregényhős. Figuráját Reg Smythe karikaturista készítette, és 1957. augusztus 5. óta látható a 'The Daily Mirror' és a 'The Sunday Mirror' újságokban. 

Andy egy munkásosztálybeli figura, aki valójában sosem dolgozik, és Hartlepoolban él. A "Capp" vezetéknév a "handicap" kiejtésének szójátéka, azt jelzi, hogy Andy sapkája mindig eltakarta a szemét, és metaforikusan az életlátását.

Vigyázat! Nagyon őszinte 🔞🙈

Ha ilyen is lehet a nőknél a 'kapuzárási pánik' hát akkor én meggajdulok! A 'gyereket akarok még!' többletérzésem már csak néha kerít hatalmába. Csitításában segít, ha arra gondolok, hogy még mindig nem kaptam vissza teljesen az irányítást az életem felett. Úgy látszik a hormonzavarok több, különböző tünetben is megnyílvánulhatnak. A folyamatos, kisugárzó derékfájáshoz lassan kezdek hozzászokni, bár szerintem kicsit sem normális. De ez az újjabban random rámtörő szexéhség nehezen kezelhető a napi feladatok mellett. Sose hittem volna, hogy egyszer megélem a kielégítetlenség fizikai fájdalmát. Pont, mint amikor felhúznak egy férfit, majd ott hagyják; már tudom miért mondták mindig, hogy ezt nem illik. És gondolom egyénenként változó - nemi különbségeket nem nézve - kinek hogy esik önmagán segíteni. Bevallom, én nem jeleskedem benne. Alapozni jó, de a folytatáshoz, befejezéshez nekem társra van szükségem... és pont ilyenkor van az Emberem tengerentúl...

Lehet nem ártana ilyen esetekre beszerezni valami 'játékszert'... és ezzel a gondolattal határozottan megleptem még saját magam is. Vajon csak lusta, gyáva vagy túl erkölcsös vagyok/voltam eddig kipróbálni?

Annyi minden van a világon... kezdem azt érezni, burokban éltem/élek. 

Megcsúsztunk kicsit

A tavasz volt a nyár. A nyár, mintha ősz lenne. Ősszel van pedig tavasz van. Talán mindig is így volt a szigetországban, de ennyire még sosem szúrt szemet. Hajnalban ködtől homályos az utca képe, délre általában felszáll és kisüt a nap, szinte éget. De a fák, a fák rozsdabarnák, vörösek, mintha nem is most vorágoztak volna el a tövüknél húzódó parkokban nárciszok és tulipánok színpompás ezrei.