Fogytán az idő

Elhúzódtak az orvosi dolgaim nem várt vizsgálatokkal. Pénzt és időt emésztettek fel, ami ugyan zavar, de hiába ha tehetetlen vagyok ellene; amit muszáj, azt kell... Már csak kicsivel több, mint két hetem van, de már látom mennyi minden fog kimaradni a tervezett programokból. Nem lesz: Margitsziget, Palatinus strand, Városliget, Millenáris, Tropicarium, új szemüveg, 2/6 barátnő (ezidáig)...

De ami van/volt: Tihany túra, Balaton-Gödrös strand, Ráckeve, révezés, Szentendre, BMV (busz-metró-villos) plusz vezetek, ettem egy jó gulyást, óriás lángost és savanyú káposztát, talán barnulok, két kockázatos foggal kevesebb...

És ami még rám vár: az új fogam, egy hatalmas csajos buli, ásvány börze, masszázs, még két barinős délután, a Kis Itália (Angyalföld) és a Centrum cukrászda (Szentendre), Délegyháza, Gyermekvasút, mozi és ami még befut.

Sajnos sok programnak vette elejét, hogy elvette a kedvem a hőség, de a körülményekhez képest jól viselem.

Újratervezés... Újratervezés...

Méghogy nyaralni jöttem... Zsong a fejem a folyamatos szervezkedéstől! Az eleinte ólom lábakon vánszorgó hét végül gyorsan elrepült és már a vasárnapi Tihanyi túrát intézem. Van már hozzá mehetnék, hátizsák, bicikli, amivel rengeteg időt spórolunk majd meg a közlekedésben. Persze több alternatíva is volt az oda és a visszautat illetően. Mehetnénk kocsival, ami a legkényelmesebb, de a Balatonra vonattal kell menni, ez a szabály, attól lesz olyan Balaton. És ha már vonat, akkor miért ne vinnénk bringát? Legalább nem kell legyalogolni a köztes távolságokat, mint Aszófő-Tihany elágazás (túra rajt) vagy ugyaninnen már a célból a Gödrösi strand, majd onnan Balatonfüred vasútállomás... hiszen busszal már nem jöhetünk vissza, ha biciklivel vagyunk... és így kattog az én kis agyam megállás nélkül; hogy hogy lenne praktikusabb? Kell még kaja, víz, némi elsősegély, napvédő krém... És mivel másnapra is akad program dögivel, valami emberi időben kéne hazaérni... Igyekszem nem túl szervezni, hiszen annyi a látnivaló a Tihanyi-félszigeten: az őslevendulàs, a kilátó, a tavak... Szerencsére túl nagy meleget nem ígér a meteorológia, így bízom benne, hogy maximum kisebb bőrpírrel megússzuk majd. 

Legyen szép hétvégétek kedves Olvasóim!

Budapest, Te gyönyörű!

Sokan sokfélét mondanak Budapestről, jót is, rosszat is, de a szépségét nem tagadhatja le, akárhány toronydaru mögé is igyekszik bújni. 

Kora este egy általános iskolai osztálytársnőmmel találkoztam, akivel - bár messzire sodort minket egymástól az élet - időnként bejelentkeztünk egymásnál egy kis etyepetyére. Ma Ő volt a kalauzom a város szívében épült megannyi új helyszín között. Még reggeli zsörtölődésem keserű utóízét is sikerült kellemesen meglepett, nosztalgikussá alakítania.

A most már Széll Kálmán térnek nevezett, de sokak emlékezetében még Moszkva tér néven ismert csomópont közelében kiépült Millenáris Parkot fedeztem fel újra, mely méltán jogos a kitüntetésekre. Mindene van amire egy európai főváros kulturális parkjának szüksége lehet és még annál is több, mert ennek a helynek lelke van, ami nem csak emlékezetessé, de személyessé is teszi a vele való találkozást.

Személy szerint fájt elhagynom Budapestet és most elmondhatatlanul jól esik viszontlátni és tanúja lenni annak, hogy egy újabb virágkorát éli !

Legszívesebben eljátszottam volna a gondolattal, hogy még huszonéves vagyok és itt andaldok a randimra várva. 

Haza úton összefutottam örökké tartó régi nagy szerelmem a Posta Palota éppületével, mely mostanra felújított új pompájában tündököl és várja a kíváncsi látogatókat.

Vizafogó

A ’Vizafogó'-ban barangoltunk. A tíz éve még csenevész fácskák mára komoly árnyékot adó lugasokká nőtték magukat. Nagyon kellemesen telt a szinte fórró délidei séta a Pozsonyi úton. Egy kis oázisra leltünk. 

A Szent István Park játszótérrel kiépített, pihenő pados, ivókutas megálló, ahol érdemes felfrissülni. S aki járt már a Margitszigeti Rózsakertben, annak ismerős érzés lehet a gyorsnövésű zölddel körbefuttatott pergolák alatt megbújó romantikus padok látványa, ahol én is szívesen turbékoltam volna annak idején.  

A tömör ház sorok között pedig igazi gyöngyszemre bukkantunk, egy egészen kicsi parkra, mely a Kossuth- és kêtszeres Jászai Mari-díjas magyar színésznről, érdemes  és kiváló művészről, Ruttkai Éváról kapta nevét. Egyszerűen imádom a szobrát! Csodálatos kendőjének finom kidolgozása és az egész szobor lénye valami hihetetlen meghitt eleganciát sugároz magából.

Ginkgo biloba, másnéven páfrányfenyő azon kevés dolgok egyike melyek mély nyomot hagytak bennem biológus szakos tanulányaim során. Különlegessége abban rejlik, hogy ez a lombhullató növény valójában nyitvatermő, mint a fenyők. Jellegzetes delfin farok alakúra emlékeztető leveleiről könnyen felismerhető. De mindenkit óvaintek ősszel történő megközelítésétől, termése ugyanis nem csak ragadós, cipők áta, de még büdös is!

Szabadstrand

Nehezen akartam elhinni, hogy ez a fogalom még él mai világunkban, hiszen már jó 10 évvel ezelőtt is csodaszámban ment. Éppen ezért volt fantasztikus élmény Ráckevén újra átélni az önfeledt gyerekkort a vízparton, kiépített, lugasos  játszótérrel és hihetetlenül kedvező büfé árakkal!

És ahogy elnézem, ez a cipő még sok mindenre lesz hivatott ezen a nyáron.

Menetrend

Olykor mintha cirkuszi zsonglőr mutatvány lenne kellemesen, de hasznosan beosztani a rendelkezésre álló szűk időt, főleg amikor nyaralásról van szó! De haza jönni nyaralni merőben más, mint bárhova külföldre. Itt nem csak te osztod be az időd, hanem a család is kőkeményen, ami persze érthető, hiszen mind látni szeretnének, pláne három év után! Az ember így igyekszik ismét megfelelni nekik. Bízom benne, hogy megtalálom a kellemes egyensúlyt, ami nekem is kedvemre való és nem csak teljesítési kényszer, de nagyon nehéz a kötelező körökön kívül magamra és a régi barátokra is időt szakítani, ráadásul csupán egy hónap alatt, miközben mindenki javában nyaral...

Azért ne féltsetek, lesz itt még túrabeszámoló is! Van, amit sose hagynék ki, mint a "Tihanyi Koponya" teljesítmény túra vagy a citromos zéró Soproni egy jó meleg napon, mert egyébként fúj-fúj sör.

Újra itt-hon

Arra nincsenek szavak, amikor három év után végre hazajut az ember. Főleg nyáron, amikor minden olyan illatos, olyan intenzív mégis nyugodt. Három év már elég sok idő ahhoz, hogy homályba vesszenek dolgok, mint például a tömegközlekedés - mi, hova, merre - de még kevés idő ahhoz mindent elfeledj. Pont a határán van az elválásnak, amikor a honvágyat lassan felülírja az új élet és a régi életedből már csak a családdal töltött közös idő hiányzik, mert csak ők pótolhatlanok, minden mást már újra felépítettél.