Vizafogó

A ’Vizafogó'-ban barangoltunk. A tíz éve még csenevész fácskák mára komoly árnyékot adó lugasokká nőtték magukat. Nagyon kellemesen telt a szinte fórró délidei séta a Pozsonyi úton. Egy kis oázisra leltünk. 

A Szent István Park játszótérrel kiépített, pihenő pados, ivókutas megálló, ahol érdemes felfrissülni. S aki járt már a Margitszigeti Rózsakertben, annak ismerős érzés lehet a gyorsnövésű zölddel körbefuttatott pergolák alatt megbújó romantikus padok látványa, ahol én is szívesen turbékoltam volna annak idején.  

A tömör ház sorok között pedig igazi gyöngyszemre bukkantunk, egy egészen kicsi parkra, mely a Kossuth- és kêtszeres Jászai Mari-díjas magyar színésznről, érdemes  és kiváló művészről, Ruttkai Éváról kapta nevét. Egyszerűen imádom a szobrát! Csodálatos kendőjének finom kidolgozása és az egész szobor lénye valami hihetetlen meghitt eleganciát sugároz magából.

Ginkgo biloba, másnéven páfrányfenyő azon kevés dolgok egyike melyek mély nyomot hagytak bennem biológus szakos tanulányaim során. Különlegessége abban rejlik, hogy ez a lombhullató növény valójában nyitvatermő, mint a fenyők. Jellegzetes delfin farok alakúra emlékeztető leveleiről könnyen felismerhető. De mindenkit óvaintek ősszel történő megközelítésétől, termése ugyanis nem csak ragadós, cipők áta, de még büdös is!