2011. július 20., szerda

Kérdezni tudni kell

     Emberi életünk során a történések (cselekedeteink) okainak feltárásában a tudni akarásra szomjas kíváncsi elménk hajt minket az elméletalkotásokra. Ezek során több sarkalatos ponttal is meg kell birkóznunk, mint például, a kapott válasz igazságának megítélése. Egy igazság létezik csak, vagy mindenkinek van egy részigazsága? Van-e egyáltalán egy általános érvényű, mindenkire vonatkozó igazság a dolgok alakulásának okaiban? De ami még ennél is nehezebb, olyan kérdést megfogalmazni, amely minden lehetőségében kimeríti a számunkra tudni kívánt okokat. Engem most per pillanat a csók jelentéstartalma gondolkoztatott el. Mind ezidáig úgy gondoltam, hogy a csók egy eszköz bizonyos célok eléréséhez... de elbizonytalanodtam. Lehet-e a csók csak egy csók? Mindenféle jelentés tartalom nélkül? Mi a csók, ha nem párosul hozzá semmilyen közvetlen vagy közvetett jelentés (ok, cél, érzés) ami magyarázza létrejöttét? Hiszen a vonzalom ösztönös kifejeződésének is vannak bizonyos jelentéstartalmai...
Az első kérdés, ami elindította ezt az egész gondolatmenetet a következő volt: "Mit várunk el a csóktól?" És erre valami olyasmi választ kaptam, hogy: "Semmit. A csók alakítja ki, dönti el, hogy mi lesz belőle. A csóknak nincsenek elvárásai."
Nos, hiába vagyok olyan régóta összezárva magammal, még mindig nem ismerem magam eléggé vagy időnként nem tudom mit is akarok igazán... azt hiszem néha csak egy csókot, ami nem jelent semmit... de én még abba se tudnék beletörődni, mert muszáj ok-okozati összefüggéseket keresnem... de minek is? ... mert nem tudom bevallani magamnak, hogy az is én vagyok... és ez már megint mi? ... szégyenérzet, büszkeség, kishitűség, naivság, csalfaság, bűn?
...
"Huston we have a problem..."






2011. július 4., hétfő

Derengés



Derengés
Kimondatlan szavak,
gyermeteg ábrándok
feszítik mellkasom,
hangokká mégse váltok!

Tompuló sejtések
tisztább mivoltomból,
búvópatak lettem,
illat, az éj árnyékából.

Holdfény lennék újra, ki
varázslatot sző,
magányukkal maradt
messzi út porába!

Kérlek, hadd lehessek
újra az a szellő, mely
erdő talajával édes, részegítő,
kitől megtorpan a vándor.


(2011. június 17.)

Ébredőben

Ébredőben
Mintha tenger lenne,
s rajta habzó tajték,
úgy vált ki a földből a
kíváncsi hajnali köd;
az ég kékjéből sejlő
Pilis lágy ormait
köszöntik a vadonban szült
Duna-parti fák.

Csendes hullámban jár
repce közt a szellő,
lágyan meghajolva
bókol minden pipacs;
violakék zsályák
rabolják el szívem,
s akác illatától
részegül a táj.

(2011. május)