Ébredőben
Mintha tenger lenne,s rajta habzó tajték, úgy vált ki a földből a kíváncsi hajnali köd; az ég kékjéből sejlő Pilis lágy ormait köszöntik a vadonban szült Duna-parti fák. Csendes hullámban jár repce közt a szellő, lágyan meghajolva bókol minden pipacs; violakék zsályák rabolják el szívem, s akác illatától részegül a táj. | ||
(2011. május) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése