Derengés
Kimondatlan szavak,gyermeteg ábrándok feszítik mellkasom, hangokká mégse váltok! Tompuló sejtések tisztább mivoltomból, búvópatak lettem, illat, az éj árnyékából. Holdfény lennék újra, ki varázslatot sző, magányukkal maradt messzi út porába! Kérlek, hadd lehessek újra az a szellő, mely erdő talajával édes, részegítő, kitől megtorpan a vándor. | ||
(2011. június 17.) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése