Kékestető

"Pött kukorica" ?

Mátrafüred

     A Mátra hegység déli oldalán fekvő, a Kékestől délnyugati irányban található Mártafüred már a 14. század óta lakott terület. A település határában a Somor- és a Csatorna-patakok között a 471 méter magas Benevár-bérc déli végénél találhatóak az egykori Bene vár romjai. A vár nevét feltehetően Bene vitézről kapta, aki Árpád fejedelem Edömér vezérének unokája volt, aki pogány földvárat épített a bércen. A tatárjárás idejében elpusztult várat Csobánka ispán épített újjá kőből és nemzetségének székhelye is lett. A 14. század elején ez volt az egész Mára vidékének legkorszerűbb erődítménye. 1327-ben a Csobánka család birtok fosztottá vált és a vár tulajdonjogát a Szécsényi család őse, Tamás ispán kapta meg. 1424-ben Albert király kaparintotta  meg, aki 1438-ban a Rozgonyiaknak adományozta. A várat eltehetően a közi husziták pusztították el a 15. században.

Az első írásos emlékek 1301-ből származnak Bene faluról. Még az 1713-as pestis járvány is elkerülte, így a Bene-patakon épült posztóverő kallómalmok tették virágzó iparterületté. A nagy hírnévnek örvendő benei posztó azonban már nem tudta felvenni a versenyt a gyáriparral, s a 19. század második felére teljesen elnéptelenedett. 

Újabb fellendülését a turizmus elterjedésének köszönhette. 

Mai nevét 1893-ban kapta hideg vizű fürdőjére utalva, mely abban az évben nyitotta meg kapúit. 

     A Mátra növény- és állatvilága számos gyöngyszemmel kedveskedik a természeti szépségek és ritkaságok iránt érdeklődőknek. Összefüggő erdőit cserjések, irtásrétek, kisebb-nagyobb tavak és lápok teszik változatossá. A közel 45 hektáros erdeiben főként az őshonos lombhullató tölgy, cser, bükk és gyertyán fajták dominálnak. Illetve Galyatető térségben sajátos színfoltot jelent a Magyarországon egyedülálló telepített fenyves.
Botanikai szempontból is számos kiemelkedő területtel büszkélkedhet. Parád, Somhegy, Várhegy, Hársas-kő, Kékes-tető, Disznókő vonulat északi lejtője, parádfürdői Hegyes hegy, gyöngyösi Sárhegy, siroki Darnóhegy.

Fakopáncs

Állatvilága a középhegységek faunájához hasonlóan igen gazdag. Legjellemzőbb emlősei a szarvas, őz, vaddisznó, mufflon, róka, vadmacska, nyuszt, nyest, borz, mókus és pele-félék.
Madárvilága fajokban rendkívül gazdag ez a térség és számos ritka madárfaj fészkelőhelye is. Ilyenek például az uhu (Mátraballa, Bodony), kánya (Mátraballa, Parád), holló (Mátraszentimre, Recsk), császármadár (Sirok, Parád, Parádsasvár), kerecsensólyom, vándorsólyom (Mátraballa).

Turista jelzés

     Az erdő turisztikai célú felhasználása már a múlt században megkezdődött és mára több, mint 460 km hosszúságú jelzet turistaút épült ki, közte az országos kék túra útvonal Pásztótól Verpelétig tartó szakasza

Turista útjainak nagy része a "bakancsos turizmus" kedvelőinek nyújt lehetőséget, de ökoturisztikai tanösvényeinek és kerékpártúra útvonalainak száma is folyamatosan gyarapszik.

Vizekben aránylag gazdag hegység a Mátra. Geológia felépítésének köszönhetően több, mint 360 kisebb forrás, számos időszakos patak, illetve természetes és mesterséges állóvizek adnak otthont a vízi- és víz közeli élővilágnak.

Hegyoldalban csörgő patak az ösvény mellett

A kirándulások és a fürdőzés kikapcsoló élménye mellett számos extrém sportágat is kipróbálhatnak az érdeklődők. A település egyik (és talán legfőbb) bevételi forrása a manapság olyan divatos és közkedvelt céges rendezvények számára újra életre keltett táborokban megrendezésre kerülő különböző csapatépítő tréningek.

     Ez a csöppke település igazi béke sziget és kincses kamra a természeti értékeket kedvelők számára. Akár gyalog, kerékpárral vagy lóháton is barangolják be a környéket, biztosíthatok mindenkit, hogy páratlan élményekben lehet része az év minden időszakában.
Kertvárosias jellegű utcáin sétálva nem telt el úgy öt perc, hogy ne valamilyen ritkán látott, különleges madár repült volna el mellettem az egyik fáról a másikra. Járdáit magas platánok, nyáron illatoshársak és ősszel színes juharfák övezik végeláthatatlan hosszan. A főteréhez tartozó park pedig inkább arborétum, mint sétatér. Csodálatosan kitalált virágágyásainak összetétele harmónikus színfoltja a tágas, selymes fűvel benőtt térnek. Gesztenye ligete pedig az egyik legkultúráltabb kutyafuttató is egyben, amit valaha láttam. Még a park mellett közvetlenűl húzódó, áthaladó út autós forgalmának zaja sem korlátozza a piheni vágyókat.
Különlegességként megemlítem a kis fenyőerdőt, amely oázisként bukkan elő a lombos fákkal övezett házak között és szálas törzs rengetegével tökéletesen elüt a környék megszokott látképétől. Aki türelmes megpihenhet lábaik között egy padon és lesheti a mókusokat. 

Én nagyon jól éreztem magam. És ez nem csak a hely szépségének volt köszönhető, hanem az ott élő emberek kedvességének, vendégszeretetének és segítőkészségének. 

Boldog szülinapot Magyarország!

     A mai nap egy kicsit hűvösebbre sikeredett és jóval szelesebbre is, mint számítottam rá, mégis egészen jó programokkal telt. Felfedező úton voltunk! A szomszéd Krisztivel találtunk a dombtetőn egy gazdaságot, mindenféle háztáji állattal. Láttunk fekete-fehér foltos boci és egy egész ménesnyi pacit a távolban. A szél azonban túl erősen fújt ahhoz, hogy közelebb menjünk hozzájuk. 

Úton hazafelé még a tűzijáték nézésre alkalmas kis magaslatot is találtunk, ahonnan az egész Pesti síkságra rálátni.

... Hideg van és fúj a szél... jó lesz nekünk az erkélyről is :)

És nem mellesleg a Hold is gyönyörű látvány, de azt meghagyjuk a tűzijáték utánra... jól fog menni a pizzához ;)

Pécsi rokon látogatás

     Országunk legmediterránabb éghajlatú városa, Pécs most sem okozott csalódást. Egyszerűen csodaszép! A pár éve kezdődő felújításoknak köszönhetően a Széchenyi tér sétáló utcává válásával méltón csatlakozott a belvároshoz. Illetve megépült a Zsolnay negyed, ami elsősorban a Zsolnay gyárat és világhírű eozin termékeinek bemutatására szolgáló galériáit foglalja magába. Ez utóbbi azonban legalább három-négy napos látnivalót kínál az érdeklődőknek, főleg nyáron, mivel a több helyszínből összetevődő komplexum számos programot kínálnak kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ennél kevesebbet tehát nem szabad rá szánni! És akkor a Kodály Központról még nem is beszéltem, amely Magyarország egyik legszebb, legújabb és legjobb akusztikájú koncert- és konferencia épülete. 

Az ott töltött néhány nap alatt igyekeztem minél többet fényképezni. Sajnos a belvárosi sétákat leszámítva nem jutott időm ellátogatni kedvenc festőm kiállító termébe, a Csontváry Múzeumba :( De a búsulást félre téve rengeteg szépet láttam! A késő nyári fények lágyan aranyozták be a Bazilika előtti park gesztenyefáinak még élénken zöldellő lombkoronáit. A szökőkút vize szikrázott a vidámságtól és a lakatoktól roskadozó kerítések száma is gyarapodott az elmúlt években.

Kiss József-Kilátó, épült 1908

Nem csak "mintha" rogyadoznának azok a pillérek :O ... pánikra semmi ok, már megépítése óta így néz ki...

Városkép

Gázi Kázim pasa Dzsámija

Bazilika

Kodály Központ

Szellem-toronyház

"Uránváros"

Városkép

Tubes-kilátó

A bányászat nyomai

Lépcsőforduló

Konténer felírat: "TV-torony"

Kvaddal behajtani TILOS!

Szívmelengető fogadtatás az állatkert bejáratánál

Kihalófélben lévő állatok védelme... az embertől

Szobor a bokorban

A sétálóutcává alakult Széchenyi tér

Tükörkép

Az "Elefántos-ház" névadója

Tudtátok, hogy a Zsolnay-kút egyik kos feje más színű, mint a többi három?
Ennek oka az, hogy letörték és újat kellett készíteni, csakhogy így nem lehetett pontosan ugyanazt a színt előállítani.

Gesztenye fák

A Bazilika tornyai

Kislányos álmok

     Ismét változott a világ, legalábbis a számomra. Kezdek rájönni, hogy a felnőtté válás egy nagyon rögös út, ahol rengeteget botlunk és esünk pofára. Mint mikor az embergyerek járni tanul, na ez pont olyan érzés. Csak azzal  ellentétben itt több mindenre emlékszik az ember, vagyis igyekszik elfeledni. De vajon meddig tart ez a folyamat? Hányszor kell kiábrándulnunk mindenből... másokból, magunkból? Meddig lehet elmenni? Vajon mikor érem el azt a képzeletbeli alsó szintet, aminél lejjebb már nem sűllyedhetek, mert ezidáig még úgy áll a dolog, hogy mindig lett rosszabb.

     Eddig úgy éltem, azt hittem, valamilyen szinten én irányítom az életem, de tévedtem. Szinte minden kicsúszott a kezemből. Az akaratom, az idő, és a terveim... bár ki emlékszik már arra! Sunyi, lassú folyamat volt ez a hatalom fosztottság érzés. Pár éve, amikor kezdtek bizonyos dolgok komolyabbra fordulni a magánéletemben, emlékszem megkérdeztem a legrégibb barátosnémat, hogy emlékszik-e arra, miket beszélgettünk a jövőbeli terevinkről, álmainkról, pasi ideáljainkról? Milyennek képzeltük a mostani életünket, helyzetünket, lehetőségeinket anno. Már Ő sem tudta biztosan. Az idő vasfogán kívűl még a gyermekkori masszív, rózsaszín ködből is ki kellett volna bányászni ezeket az információkat, ami már meghaladta a képeségeinket.

Én arra emlékszem, hogy volt egy kiszámolós hajtogatós ujj-játék, ahol a színes pöttyök mögött különböző írások rejtőztek, amit további számmisztikai módszerekkel lehetett tovább pontosítani. A gyermekded jóslás a felnőttkori életünk egyes területeit boncolgatta, mint a lakhely, ahol élünk majd, az autónk, a férjünk neve, vagy a gyemekeink száma. Ennek alapján én panelben fogok élni, trabantunk lesz, a férjemet Andrásnak fogják hívni és három gyerekem lesz. (Bár ez utóbbi információra nem emlékszeb egészen biztosan.) Bizarr, nem? Vajon hányunknak jött össze így?

A másik dolog, amire emlékszem, egy lista volt, ami megíródott, még sincs sehol, talán elégettem, hogy igazzá váljon. A lányokat ugyanis, főleg az olyan ábrándos természetűeket, mint én sokat foglalkoztatják a fiúk. De csakis szigorúan romantikus érzelemben véve. Hogy hogy fog kinézni,,hogy hív meg randizni, és az milyen lesz, vagy hogy milyen ajándékokat kapunk majd Tőle, és milyen lesz az a bizonyos első csók... De a legfontosabb, maga a hős szerelmes kiléte, hogy milyen külső és belső tulajdonságokkal kell bírnia. Eleinte fontos, hogy milyen a szeme és haja színe, de idővel a hangsúly a belső értékekre terelődik. Kedves legyen, türelmes, jó humorú, romatikus... Ma már nem tudom számít-e mindez igazán. A párválasztás nem logikus döntések sorozata, legalábbis az esetek többségében. Hanem fizikai, kémiai, és biológiai vonzalmak egész sorának következménye, melynek alapjaiban azért bizonyára ott lapulnak a kislányos elképzelések, különben nem tartanánk számunkra megfelelőnek bizonyos embereket. De ez az egész tudatalatt megy végbe és nem szándékos szűrés. ... Vajon előfordult már olyan, hogy valaki úgy érezte megtalálta a tökéletes párját, akit mintha mindig is ismert volna és aki mellett úgy lehet önmaga, hogy közben fejlődik is a személyisége, de amikor elkezd Vele jövőt építeni, jön egy másik nagyon hasnoló, de mégis valahogy más, aki mintha hiányzott volna az életéből, de akkor már nincs lehetőség a változtatásra? Vajon lehet döntésnek nevezni, ha valaki nem mer változtatni, mert fél az ismeretlenért felégetni minden abbigi biztosat? És vajon milyen élete lesz egy ilyen embernek, aki dönthetett volna másképpen is és ennek tudatában van? Bánhatja, annak fényében, hogy nem tudhatta mi várt volna rá? Bánhatja, ha az élet eseményeitől függetlenül minden egyes nap goldol Rá? Mégis miben reménykedhet ilyenkor egy ember?

Azt hiszem az álmok azoknak valók, akik ismerik már az élet működését. Mert az álmokból célok lesznek, amiket el lehet érni, míg az álmok csak álmok maradnak, hiába küzd értük az ember.

A jómodor nem tud olvasni?

     Még a szilveszteri buli alkalmából maradt ránk egy felirat, mely a vendégek kedvéért a mosdóhelység ajtajára lett kifüggesztve. Bár eredeti célja segíteni a helység telítettségének ismertetésével annak hatékonyabb kihasznátságát, mégis túl sok tényező befolyásolja működését. Például a huzat, mely kedvére forgatja, az egyébként nem túl masszív táblácskát. Az azonban egyenlőre megmagyarázhatatlan számomra, hogy a lap kihelyesése, vagyis kint ragadása óta, miért lettünk olyan hiszékenyek, hogy kopogás nélkül nyitunk vagy éppen rontunk rá a másikra. Hová lett a jómodor? ... Elfújta a szél :)

Kínos csend, majd a nem létező reményről

     Ismét eltelt egy hosszabb időszak, amikor bár lenne miről írnom, a gondolatok valahogy mégsem formálódnak szavakká, és csak fesztenek belül, magamban őrlődöm. A néma csend időszaka. Ki nem állhatom ezt az állapotot. Mintha nem volna célja az embernek, üres napok, értelmetlennek tűnnek, mégis eltelnek, miközben csak egyre haszontalanabbnak érzem magam, Bár azt vallom ,hogy az embernek arra van ideje, amire szán, mégis ezt jelenleg annyira nehéz teljesítenem. úgy elolvasnék egy könyvet, de még egy újságcikkre sem telik... és ez most nem önsajnálat. Még mindig csak a harmadik oldalom tartok egy könyvben, amit szeretnél elolvasni, de már arra sem emlékszem, amit eddig olvastam... valaki sétál az úton, akinek kalapja van... ennyi. Legalább egy fejezetnyire futna az időmből, hogy nagyjából egyben maraddjon a történet! Sosem hittem volna, hogy lesz ilyen időszaka is az életemnek, pedig mégcsak most  kezdődik a daráló... végül engem is utúlért. Nagy küzdelem lesz ezt nem hagyni! 

Úgy érzem, mintha mostanában nem tettem volna le az asztalra semmit, semmi őlem elvárható produktumot és ezért nem is várhatok az élettől változást. Furcsa ez az élet, a történések és az emberi gondolkodás. Mindig úgy tartottam, hogy tenni kell a boldogulásért, egyfajta "segíts magadon, Isten is megsegít" elven, de vannak az életben olyan nem várt fordulatok, amikre nem számítunk. Sokat gondolkoztam például az "azt kapod, amire szükséged van és nem azt, amire vágysz" mondáson, hogy van-e értelme. Hogy az életem esemélyei, fordulatai ténylegezt a célt szolgálják-e, hogyy tartsak valahová, hogy változzam, vagy ezt az egészet csak az ember képzeli el és vetíti rá az életére, ami egyszerűen csak zajlik. Lassan kezdek átpártolni az utóbbi elképzeléshez, miszerint csak vagyunk a világban és olyan nagy összetartó erő, mint "élet" nincs is valójában. Nincs semmilyen cél, nincs sors, csak események, amik véletlenszerűen megtörténnek velünk és gondolkodásunktól, hozzáállásunktól függően, asszerint, hogyan értelmezzük ezeket az eseményeket alakítjuk ki további életeseményeink láncolatát. Csak vagyunk, mint barmok az akolban, ki így, ki úgy. A többi köretpedig csak romanituk képzelgések összetartozásról, közös célról és a többi, és a többi. Kiábrándító felismerése ez elmémnek, önmagát meghazuttoló, de miben higgyen az ember? Mindenki abban, amiben akar.

     Továbbra is fenntartom, hogy felesleges remélni. Bár eme érzés kialakulásának szikráját véltem felfedezni az elmúlt időszakban, rá kellett jönnöm, hogy semmi értelme. Nem látom és nem érzem... nem hiszem, hogy lehetne úgy ahogy remélem, csak fájdítom vele a szívem-lelkem, ezért felseleges és hiú ábrándnak vélem. Cáfoljon meg az élet, ha van mersze, állok elébe... azt hiszem. Csak bizonyítaná be egyszer, hogy a remények valóra válhatnak és ilyenformán van értelmük.

Nyár van :D

Napraforgóim :D

A szomszéd kertje mindig ... kékebb

Virágaim :)