Makaróni szósz a hajba :D

     Olyasmi történt velem, amin csak nevetni lehet! Fogalmam sincs hogyan hoztam össze a dolgot, de a főzőcskézés nagy sűrgés-forgásában egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valami csöpög bal felkaromra. Épp a tésztáról öntöttem le a forró vizet és egy ilyen esemélyre a legkevésbé sem számítottam, pléne, amikor az agyam végre felfogta a látottakat és rájöttem, hogy a könyököm felé csordogáló narancssárga folyadék valójában makaróni szósz! Az előzményekről csak annyit, hogy miután elkészítem a szószt egy kanállal igencsak alaposan megszabadulok a darálthúsból kifőtt zsíradéktól (pedig pulykahúst használok...). Ezt most is egy tálkába gyűjtöttem össze az előkészítő pulton. De, hogy a "lefőzölés" és a tésztaszűrés között mikor hajolhattam a tála fölé, arra egyáltalán nem emlékszem! A kezemet már égette a fazékből kiáramló forró gőz, de én még mindig csak azon tűnődtem, hogy a manóba került a szósz a hajamba. Főleg mivel kínosan ügyelek az effajta tisztaságra és mindig összefogom a hajam főzéskor. Úgy látszik ezek a rakoncátlan tincsek már túlnöttek egy sima copfon és legközelebb kontyba kell szednem az ebattákat :D
Az egészben a legviccesebb az volt, amikor méllyen a csapba hajolva mosogatószerrel kellett kimosnom a copfom, ugyanis kibontani sem mertem, nehogy még a végén az egészet újra meg kelljen mosnom... ami történetesen az előző esti program volt :D
Megjegyzem, elképesztően lágy és sima lett a hajam tőle... lehet, hogy rendszert fogok csinálni belőle... vajon mi van a mosogatószerekben???

Eső elleni kakaós csiga :)

     Október 23-a lévén, ma minden üzlet zárva tart. Ezzel nincs is gond... csak hogy nekem kakaós csigát enni támadt kedvem! Olyan szürke és szöttyös idő van, a kakaós csiga meg olyan finom kakaós és egy ilyen vacak napon annyira jó idő töltés letekerve elfalatozni egy csigát, amiből nem sajnálták ki a kakaóport :D

Ezért úgy döntöttem sütök magamnak! Beírtam a barátunknak, hogy "kakaós csiga receptek" és az nekiláttam az első találat elkészítésének :D
Semmi ördögnősség nincs benne! Hagyományos kelt tészta kinyújtva és megszórva cukrozott kakaóporral.

Az élesztő felfuttatása után a hozzávalókat alaposan összegyúrtam majd letakarva, meleg helyen a kétszeresére kelesztettem a tésztát.
Belisztezett nyújtódeszkán kb. centi vastagságúra nyújtottam, és az egészet megkentem olvasztott margarinnal.
Szépen beszórtam a cukrozott kakaóporral és óvatosan feltekertem úgy, hogy tekerés közben is bemargarinoztam az alját, amit éppen betekertem.

Mivel nem tudtam mennyire fog még megkelni a tészta a sütőben, 1,5-2 centisnél vastagabb szeleteket nem mertem vágni. A szeleteket rögtön a sütőpapírral bélelt tepsibe tettem.
Az első adagnál érdemes szellősen rakni, nehogy akkorára keljenek sütés közben, hogy összesülnek!

Előmelegített sütőben kb. 180 fokon (közepes lángon) aranybarnára sütni. Figyelem az elnevezés ez esetben megtévesztő! Mert ha már aranybarna a teteje, akkor biztos, hogy az alján a kakaópor odaégett és az egésznek kozma íze lesz! Addig süssük, amíg az alja aranybarnára nem sül. ezt pedig egyszerűen ellenőrizhetjük egy késsel, melynek segítségével időnként alá kukucskálunk. Ezt elég akkor elkezdeni, amikor már érezzük a fincsi kakaó illatot.

Hozzávalók:

- 60 dkg finomliszt

- 2 db tojássárgája

- 3 csomag vaníliás cukor

- 1 csipetnyi só

- 50 g élesztő

- 5 dl tej (ebből kb. 2 dl az élesztő kelesztéséhez)

- 1 kanál kristálycukor (az élesztő kelesztéséhez)

Töltelékhez:

- ízlés szerint kristálycukor (kb. 20 dkg) 

- ízlés szerint keserű kakaópor (kb. 4 púpozott evőkanál)

- kb. fél kocka margarin (olvasztva a kenéshez)

Látomás

Látomás

Messzi pusztán, sárga minden,
zöldes rétnek közepén,
szalma boglya mellett állva
fordul a világunk másra...

... messze innen térben, időben
anya leszek s Te nem a férjem;
találkozunk majd újra ketten
semmi tenger ölelésben.

Úgy leszünk, mint akkor egyszer,
elcsendesült rock koncerttel,
csak a lelkünk dobban össze
fájó érzésbe temetkezve.

Meghasad majd minden szívünk
hogy visszakapjuk, mit elvesztettünk;
reményt, jövőt, ábrándokat
s ott állunk soká szótalan.

Állunk és csak nézzük egymást
kutatva a másik múltját,
keresve a boldogságot
testünk közelít egymáshoz.

Ujjaim közt selymes hajad,
szemed bogarában látom magam,
sok minden van még rajtad kívül,
mit szeretnem kell, feltétel nélkül.

Amit megtehetnénk egymással,
önző örömszerzés, harc a  nagyvilággal.
Főben járó bűnök, gyönyör és a mámor
ki tudja, találkozunk-e bárhol?

 

 

 

Ez is megjelent. Bár januárban kezdtem el írni, egy pályázatra, amelyre felkértek mégsem készült el időre. De most egy hasonló témájú versenyre ismét felkértek, ami remek alkalom volt, hogy végre befejezzem ezt a verset :D 

Na, mit szóltok? Nem lett rosszabb az előzőeknél ;D

Terepszemle

Így készül a karácsonyi díszkivilágítás villanyoszlopra szerelhető váza

Soroksári út 164.

Bakelit Multi Art Center

Vasárnapi program: Nemes utca 22-24.

     Idén harmadik alkalommal rendezték meg Pestszentlőrincen a kerítéskiállítást, melynek szervezői a kerület kortárs művészei és a Művelődési Ház. A szemet gyönyörködtető, színes alkotások megtekintése és a kiránduló időben kiváló családi kultúrális program mellett fontos szempont volt az újdonsült tehetségek felkeresése és bemutatása is.

 

Józsa Vica alkotása

Schmidt Gabriella alkotása

Talán nem épp a legjobb időpontbra esett ez a tradícióteremtő rendezvény, hiszen a legtöbben fejüket leszegve, méllyen a járdát bámulva siettek tovább "dolgukra", fel sem tekintve a kerítésekre akasztott alkotásokra, arra gondolva, hogy ez is valami kampányprogram. Szerény véleményem szerint ez szégyen és gyalázat! Szégyen, hogy az emberekből ennyire kiveszett a természetes kiváncsiság és az érdeklődés és igény, hogy észre vegye a körülötte zajló világot. És gyalázat, hogy egy fehér rendezvénysátorról máris a politika jut eszébe! Pedig sem idejébe sem energiájába  nem tartott volna senkinek csak egy kicsit lassítani és séta közben csak rápillantani a képekre. Sajnálhatják, mert egy nagyon kellemes élményről maradtak le.  

 

Arról nem is beszélve, hogy joggal kezdhetem azt hinni, hogy az ország vezető  megebetgései közé sorolhatjuk a látással kapcsolatosakat is, mert aki nem vesz észre egy 5 méteres kiírást, még perifériásan sem, az menjen szemészhez, mert alapos a gyanú, hogy megvakult.

 

A képek elevenek, színesek, élettel teliek voltak!

A hangulat baráti, mondhatni családias.

A szervezők remélik, hogy jövőre még több művész érdeklődik a rendezvény iránt, ahol nem csak az ifjú, szárnyukat próbálgató tehetséget, hanem a művészeti életben már elismert alkotók is kiállítják képeiket. Az üdítővel pogácsás beszélgetések pedig leginkább egy író-olvasó találkozóhoz hasonlítanak, mely nem csak a hétköznapi járókelőnek, hanem az alkotás világába merült művésznek is kellemes kiszakadás a munka mókuskerekéből. 

Schmidt Gabriella alkotásai

Vasárnapi tejberízs

Hozzávalók:

- 2 bögre tej
- 1 bögre rízs
- 3 csomag vaníliás cukor
- 1 teáskanál kókusz reszelék

Elkészítés:

 

Mérték egységként ugyanazt vagy ugyanolyan bögrét használjunk.

Tegyük fel a tejet főni és gyakori kevergetés közben forrás alatt öntsük bele a rízst. Kis lángon főzzük tovább, közben tegyük bele a cukrot. Amikor el nem kezd sűrűsödni, adjuk hozzá a kókusz reszeléket és hajgyuk vele is rottyanni egy kicsit. Ne főzük el alóla az összes tejet! Húzzuk le a tűzről és lefedve hagyjuk, hogy a rízs párolódva megpuhuljon a tejben.

Én személy szerint csokiöntettel szeretem :)

Jó étvágyat hozzá!