Messzi pusztán, sárga minden,
zöldes rétnek közepén,
szalma boglya mellett állva
fordul a világunk másra...
... messze innen térben, időben
anya leszek s Te nem a férjem;
találkozunk majd újra ketten
semmi tenger ölelésben.
Úgy leszünk, mint akkor egyszer,
elcsendesült rock koncerttel,
csak a lelkünk dobban össze
fájó érzésbe temetkezve.
Meghasad majd minden szívünk
hogy visszakapjuk, mit elvesztettünk;
reményt, jövőt, ábrándokat
s ott állunk soká szótalan.
Állunk és csak nézzük egymást
kutatva a másik múltját,
keresve a boldogságot
testünk közelít egymáshoz.
Ujjaim közt selymes hajad,
szemed bogarában látom magam,
sok minden van még rajtad kívül,
mit szeretnem kell, feltétel nélkül.
Amit megtehetnénk egymással,
önző örömszerzés, harc a nagyvilággal.
Főben járó bűnök, gyönyör és a mámor
ki tudja, találkozunk-e bárhol?
Ez is megjelent. Bár januárban kezdtem el írni, egy pályázatra, amelyre felkértek mégsem készült el időre. De most egy hasonló témájú versenyre ismét felkértek, ami remek alkalom volt, hogy végre befejezzem ezt a verset :D
Na, mit szóltok? Nem lett rosszabb az előzőeknél ;D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése