Túrafelhívás

2015. 05.31. "Gaia Fenntarthatósági Túranap"

Útvonal: Hűvösvölgy - Határ-nyereg - Árpád-kilátó - Határ-nyereg - Virágos-nyereg - Guckler szikla (Nelli-pihenő)  - Budapest, III.ker, Toronya u.
Rajt: Hard Pop Cafe-tól (1028. Hidegkúti út 4. buszvégállomástól kb. 230m)
Cél: Táborhegyi Népház, 1037, Bp. Toronya utca 33.
Indulás: 9:00-12:00 óra
Nevezési díj: 0 Ft/fõ
Táv: 12.5 km
Szint: 353 m
Szintidő: nincs
Szervező: Útilapu Nemzetközi Építőtábor hálózat (1074 Budapest, Dohány utca 84. A/1)

Figyelem! A rajthely változott! A Gyermekvasút helyett a Hard Pop Cafe-tól lesz a rajt (1028. Hidegkúti út 4. buszvégállomástól kb. 230m - a kávézó nyitva lesz).
A túra időpontja változott 04.25->05.31!!
Nevezési díj: nincs!
Rajtolni 12 óráig lehet (át lehet érni a Tour de Békás túráról is).


 A teljesítménytúra része az Útilapu Egyesület - Gaia Fenntartható Életért munkacsoportjának - Gaia Fenntarthatósági Túranap elnevezésű rendezvényének. Ez azt jelenti, hogy a túra során nem csak az ellenőrzőpontoknál, de az útvonal egyéb pontjain is különböző állomások lesznek kialakítva, ahol színes programok, játékok, kreatív feladatok kerülnek megrendezésre a környezetvédelem témakörében, melyre a teljesítménytúrázókat is szeretettel várják a rendezők. Éppen ezért a túrának nincs szintideje, viszont az ellenőrző pontoknak zárási idejük van. A célban (Táborhegyi Népház) szintén különböző programok, előadások, foglalkozások kerülnek megrendezésre, melyekről a vezető füzetben lesznek információk.
A túra a Budapest Kupa része.

 

 

További információk:

 

	Lajos Dóra
	1037 Budapest, Erdőalja út 102.
	+36 20 235 38 14
	e-mail: murrjahn@gmail.com
	Óbuda-Hegyvidékiek Egyesülete
	1037 Budapest, Toronya u. 33.
	(1) 430 1326
	e-mail: egyesulet@ohegy.hu
	honlap: http://www.ohegy.hu

Ígéret

"Holnap lesz életed valaha megélt legszebb napja."

 

Na, ehhez tessék tartani magatokat! Az, hogy ezt egy hosszabb szövegkörnyezetben, egy közösségi oldalon keresztül kaptam, semmit nem csökkent értékéből. Öröm volt olvasni, talán még hinni is lehetne benne. Minden esetre felkeltette az érdeklődésemet. Mert legyünk őszinték, ez egy elég merész kijelentés! Főleg, ha azt nézzük, hogy elég intenzív vagy aktív életet éltem/élek ahhoz, hogy ezt csak olyan könnyen überelni lehetne :) Vajon milyen lesz a holnapom? Mi történik, nem történik, vagy találkozom valakivel? Néha elkél az ilyesfajta izgalom az ember életében :)

 

Ígérem beszámolok majd a kirívóan boldogságos élményeimről :)

Soltvadkert 2.

Második nekifutás. Soltvadkert felé az 54-es úton ezzel a gyönyörűséggel találtuk magunkat szembe. Csak pár perc erejéig volt alkalmam elbeszélgetni a sofőrrel, aki a tulajdonosa is ennek gyöngyszemnek. Kiskőrösről tartott épp haza... Egerbe. Ugyanis május 22-én tartották, idén harmadik alkalommal a "Veterán Jármű Randi  Felvonulás" elnevezésű rendezvényt a Kiskőrösi Dutra Baráti Kör szervezésében.

 



Ez a szobor Soltvadkert főterén látható. Nem is tudom, valamiért megfogott. Olyan egyeszű és tiszta és egyszerűen szép volt. 

Gyönyörködés közben már csak az utolsó fecskéket láthattam azokból a csodálatos chopperekből, amelyek résztvettek a hétvégi motors találkozón, de még ez is szívmelengető látvány volt. Sajnos fotó nem készült :( De a bőr dzseki hátán lévő felirat bevésődött: "Vénszivar baráti kör".

Ebédelni az Öreg-tó vendéglőbe tértünk be. Kellemesen rusztikus hely. A rendezett és nem túl hivalkodó külsőt szépen letisztult és egyáltalán nem túlzó vadászlak jellegű belső követ. Az étel nemcsak finom, de kiadós is, a kiszolgálás nagyon figyelmes és kedves.

 

Öreg-tó Vendéglő, Soltvadkert

 

Írás az étlap fedelének belsejében

 

Vendésváró sziklakert őrzők

De csak ezután jött a fekete leves! Szerintetek a két soltvadkerti útból, amely alatt négyszer mentünk el a Szentkorona Cukrászda mellett... hányszor sikerült fagylaltoznunk? ... Lássuk csak:

Első alkalom - odafelé: "Siessünk, ne várassuk meg a ..."

Második alkalom -hazafelé: "Te jó ég, már ennyi az idő, mennünk kell, hogy időben haza érjünk!" - Fagyizó már zárva

Harmadik alkalom - odafelé: Megálltunk! Kiszálltunk! ... Telefon beszélgetés: "...Még nem ebédeltek és minket várnak... értem, akkor megyünk."

Negyedik alkalom - hazafelé: Megálltunk! ... bár egy gombóc, annyi sem fért volna be a pocakba, olyan jót ettünk az Öreg-tó Vendéglőben. Kiszálltunk, beálltunk a sorba! A sorba! Ugyanis, nem túlzok, ha nem álltak előttünk vagy ötvenen, akkor cukorból vagyok és nem vigyetek esőre! Gyerekek, de vagy öt busznyi! ... valami öttusa bajnokság volt és vége lett, vagy megálltak útközben, nem tudom, de hogy nem álltuk végig a sort, annyi biztos. Úgy letörtem, mint a bili füle :( Hnyszor adatik meg az emberrel, hogy lemarad valamiről, de kis idő elteltével újra megtehetné... erre... lekanalazza a Csepeli Öttusa SE gyerek csapata! Azóta is biggyed még a szám, ha rágondolok :( ... Az ország legjobb fagyija ...     

Szent Korona Cukrászda, Soltvadkert

 

Program ajánló:

Időpont: 2015. Június 1.

Helyszín: Soltvadkert, Szent Korona Cukrászda (Kossuth Lajos utca 5.)

Téma: "2015. év fagyleltja" verseny

 

A helybeliek egy másik fagyizót ajánlottak :) Ami nincs ennyire központi helyen és nem a turistáknak épült, de a lényegi része sokkal finomabb, ízeiben változatosabb és a fejadag is kiadósabb. Ezért, ha bármelyikőtök arra jár, érdemes összevetni a kettőt :)

 

 

Soltvadkerti fagyik! Még visszatérek! És akkor nincs több kifogás a nyalakodás ellen :D

 



Soltvadkert 1.

Elég későn futottunk neki, de végül elindultunk... Soltvadkertre.

Magas a Duna vízállása 

Az Országház előtt horgonyzó LAJTA Monitor Múzeumhajó, az egykori Monarchia Haditengerészetéből fennmaradó utolsó hadihajó

Felirat hozzáadása

Végre letérve az M5-ös autópályáról emberi tájkép fogadott. Felhők, fák pipacsok és a végeláthatatlan pusztaság.



Bodzaföld

"A bodzáról röviden:

A bodza egyes rendszertanokban a pézsmaboglárfélék családjának egyik növénynemzetsége. Mások a loncfélék családba sorolják, és vannak, akik a bodza és a bangita nemzetséget a bodzafélék családjába vonják össze.  

Felhasználása:

 A gyalogbodza és a fekete bodza bogyós terméséből főleg a Dunántúlon lekvárt főznek: ez a csete.

A bodzafa könnyen megmunkálható, de manapság nem használják, és régen is csak bizonyos speciális tárgyakat készítettek belőle. Ennek legfőbb oka, hogy az ágak belsejében jellegzetes, puha, szivacsszerű rész, a bodzabél húzódik végig. Ezt a szivacsos részt eltávolítva (hagyományosan forró dróttal égették, piszkálták ki), egyszerű, üreges botot kapunk, ami számos tárgy (bodzasíp, furulya, bodzapuska) készítéséhez kiváló. A bodza fájának fűtőértéke elenyésző.

 

A 19. században még gyakori étel volt a tojással kirántott bodzavirág (bodzafánk). Sokak kedvenc csemegéje ma is a rántott bodzavirág, amelyet sörös palacsintatésztába forgatnak meg, majd hirtelen, forró olajban kisütnek. Fahéjas porcukorral, lekvárral tálalják. A palacsinta tésztájába friss bodzavirágot morzsolnak. Kisütés után bodzalekvárral vagy fõzött, bodzavirágos krémmel töltik

Gyógyhatásai:

Köptető, veseműködést szabályzó, izzasztó. A virág teája megfázásnál izzasztó és köptető. Mandula- és torokgyulladás ellen régen tejjel leforrázva ajánlották. Vérnyomáscsökkentő, nyugtató, hashajtó, veseműködést szabályozó gyógyteákban is megtalálható. A gyümölcs főzetével a görcsszerű fejfájást gyógyítják."

(www.agragoldal.hu)

 

 




LI-2, Bócsa

Mindössze pár kilóméter választ el attól a várostól, melyről egyetemoi éveim alatt szinte regéket zengtek a kollégiumban. Ahová még Hódmezővásárhelyről is elutaznak, mert ott kapható az ország legfinomabb fagylaltja! Soltvadkert, érkezem!

Lelki szemei előtt már ide-oda csavart, különböző színű és díszítésű fagyihalmokat látok. Azt mondják az adag is másfél szerese az átlagosnak, azért három gombóccal talán elbírok. Sajnos a variációk számát csökketni, hogy vannak kötelekózően megkóstolandó ízek, hiszen a csokoládét csak nem hagyhatom ki. Vagyis akkor maradt még kettő kívánságom. Vajon milyen ízűek lesznek és mekkora lesz a választék? Hogy fog kinézni a helyiség? Teraszuk biztosan lesz, valami árnyékos helyre lehuppanunk és átadjuk majd magunkat az élvezeteknek...

 

... Pár órával később, dolgunk végezetlen, kissé elkámpicsorodva indultunk útnak hazafelé. A fagyizó már biztosan zárva... Kár :( Pedig igazán jól esett volna egy kis boldogsághormon.

"Gelataria La Crema" fagyizó

Tekintettel a hosszúhétévégére megálltunk az M5-ös bevezető melletti bevásárlóközpontban és a vásárlás mellett kárpótlásul betértünk az első fagyizóba. Nem kis meglepetésünkre remek hely volt! A választék különleges és rendhagyó is, a gombóc mérete átlagon felüli, az ára szokásos, de az íze istei! Nos, ha jót akartok magatoknak, semmiképp nem hagyhatjátok ki a "Belga csokit", ami hihetelenül étcsokis és a "Fekete mambát", amiben valami savanykás meggyszósz van!

Szezonnyitó zivatar

Így kezdődött... 15 perc múlva már dörgött az ég

Nekem ez az egyik Pixar animációt juttatta eszembe, ahol a felhők csomagoltak a gólyának

... tisztára, mint egy bálna :D

... Ti is látjátok a gyíkot???

Nyári szerelmem

     Akác után, de még a hársfa előtt virágzik és ontja vérmérséklet növelő andalító illatát a Keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) vagy más néven: olajfűz, olajfa (hamis), ezüstfűz, oleaster, Russian oliva.

Ez a gyors növekedésű cserje az ázsiai sztyeppékről származik, bár őshazája a Földközi-tenger vidéke és Közép Ázsia az Altájig. Egy hihetetlenül igénytelen bokor, mely a szikes, homokos talajtól a magas talajvizű területeken is megmarad. Ha nem nyírják, alsó ágai felkopaszodnak és görbe törzsű fává növekszik. Jellegzetessége, melyről részben nevét is kapta, hogy hajtásai, levelei és termése is ezüst színű csillámszőrökkel borított, mely az egész fának ezüst színt kölcsönöz.  Sárga virágai május végén, június elején ontják bódító illatukat. Olajbogyóra emlékeztető termése éretlenül lisztes külsejű, érés után sárgásbarna és Törökországban, Afganisztánban, valamint Kína sivatagos északi részin szárítva, levesnek és fűszerként is fogyasztják. Leveléből magas vérnyomás elleni teát készítenek.

Európába a 17. században hozták be díszcserjének. Hazánkban az alföldi szikes területek fásításakor terjedt el. 

 

Keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia)

 "Csillagfényes éjszaka burkolta be a Neapolisi-öböl tündéri halványkékségét, szárazföldön és tengeren elült a munkás nappalok zakatolása, és a Mons Lactariusra és környékére rátelepedett a zsibbasztó csönd. Az az eszményi csönd, amelyre oly szívrepesve vártak a nemesebb lelekek, hogy megszabadulván a hétköznapok kíméletlen hajszájától, végre felszabadulhassanak. Ilyen sugallatos estén és éjszakákon végre felszabadultan és kedve szerint csapong a szellem, amelyet az alkotás szüntelen és csillapíthatatlan sóvárgása sarkatyúz, és a remekművek születésének fájdalmas izgalma feszít."

(Részlet Révay József Márvány menyasszonyából)


 

Kedvenc nem működő Chaikám

     Volt egyszer... egyszer volt egy Chaika órám. Még mindig van, de hogy mit kezdjek vele? Természetesen használtan vettem, egy butikban akadtam rá és akkor még működött. Aztán haza vittem és első dolga az volt, hogy letört a tekerője. Gyorsan el is vittem óráshoz, aki pontosan az óráért kiadott összegért cserébe meg is csinálta. Örültem, nagyon, mert csinos kis óra. Egyszerű, de praktikus. Aztán pár hét nem telt bele és gondok adódtak a felhúzással. Elvittem egy másik óráshoz, hogy vizsgálja meg, mi a baja, javítható-e és ha igen, ugyan mennyiért? A véleménye lelombozott :( Valami nagy tekercs ment benne tönkre és 4.500 Ft lenne a javítása... Na jó, gondoltam magamban, adok neki még egy esélyt. Visszaviszem ahhoz a céghez, akikkel először megjavíttattam, csak egy másik üzletükbe. (Az előzőben rendesen megvárattak és a lenéző hangnem sem tetszett igazán, amivel hozzám szóltak.) Ez már a harmadik órás volt a sorban. Pár percnyi vizsgálódás után már a pontos időt állította be. Az mondta, hogy ez egy régi óra és hetente legalább egyszer fel kell húzni, mert a tekercsek beragadhatnak. Szuper, probléma megoldva! ... Mire hazaértem, már fél óra késésben járt az órám... feladom... de nekem ez az óra tetszik! ... Na most mi legyen? Vihetem vissza az utolsó helyre, hogy árajánlatot kérjek a javításról.

Azóta elbarangoltam a neten egy kicsit. Igazán sokféle Chaika óra van, de mind antik vagy nem működik. Még egy gyűjtői blogot is találtam, ahol csodaszép régi órákat mutat be a blogger.

Komolyan nem értem ezeket a mostani órákat, folyton azok az elem cserék... Ezért tartom praktikusnak ezt az órát, csak felhúzom és működik! Imádom! Miért kell mindent túlbonyolítani?

 

   

Túrabeszámoló: 2015.05.02. Naplás, 17 km

     Szerdán, még korai, még várok. Csütörtökön, már nagyjából lehet tudni, de még várok. A program alakul, szombati túra lesz ebből, pedig a pénteki sárga túra is nagyon csábít. Aztán pénteken délután végre felkerekedik a szél, beborul és lehűl a levegő, de az eső csak azért is várat magára. Várok. Várom, hogy elkezdjen esni, hogy ne az legyen, hogy csúszik az egész  jóslat és a délutánra ígért eső végül csak éjjel érkezik és nem este esi ki magát, hanem még másnap is szakad... Szóval csak várok. És a meteorológiába vetett hitem csalódásba vált, majd megvetéssé alakul. Visszasírom Aigner Szilárdot! Még az Ő jóslataiban is több igazság volt...
Ez van, esős túra lesz... esőkabát nélkül. Csak azért sem maradok otthon... nem hátrálok meg... nem adom fel állásaimat! Megyek és hódítok!
     Reggel hét óra... nyolc... szakad az eső. El kéne indulni, mert csak 9:30-ig van nevezés a rövid távra. Az egyetlen, bár nem a legjobb lehetőségem egy hagyományos esőkabát igénybevétele, amit mondhatni megörököltem. 100% gumi... tudjátok az milyen? 100% esőálló... de nem légáteresztő, vagyis a kipárolgás a belsejében ugyan úgy folyik végig, mint az eső a külsején...
A szombati forgalom ellenére egészen gyorsan kiértünk Budapestről. A Szilasliget HÉV megállóhelynél van egy kis kocsma, onnan indult a túra. A szervezők már épp készülődtek, de még nevezhettem, és mindössze csak tíz perc késéssel rajtoltam. Fél siker! Végre elindultam!
     Az eső itt még csak szemerkélt, de a gumirucit már magamra kellett terítenem. Kedves hely, szépen gondozott kertekkel körülvett kockaházak között vezetett az út a sárga turistajelzésen. A Trianon-emlékmű után nem sokkal, a város határ előtti buszfordulónál kanyarodtott az út a természetbe. Az a kevéske eső is elég volt, hogy lemossa a port a fákról, így a környék erdejei üde zölden hívogatták az embert kirándulni. A Gödöllői-dombságra jellemző dimbes-dombos, laza erdős vidék tárult elénk, ahol a földről felszálló pára tette misztikussá az alacsonyan lógó, esőfelhőktől szürke erdőszéleket. Ez a hangulat egészen a "Bolnoka-erdő" 1. ellenőrzési pontig elkísért. A fiúk ott álltak egy aprócska, fejük fölé kifeszített kabát alatt, mégis mosolygósan várták a túrzókat!
     Elhagyva az útelgazást, ahol szétválnak a távok, nem kis meglepetést okozott, hogy a térképen és az itinerben is feltüntetett "zöld" turistajelzés sehol sem volt! Pár méter megtétele után, jelzés hiányában visszatértem a srácokhoz, hogy útbaigazítsanak. Mint kiderült, pár nappal ezelőtt festették át a turistajelzéseket, ami ezentúl "sárga" lesz. Nem tudom hogyan működik ez a dolog, de szerintem egy turistajelzés átfestése kicsit nagyobb figyelmet érdemelne. Vajon milyen gyakran fordul elő ilyen? És hogyan, milyen fórumokon tájékoztatják a kirándulókat az effajta változsokról? Ezen morfondírozva csomagoltam be magam békebeli esőkabátomba, ami most a legjobb barátommá nőtte ki magát. Már érezhető volt az eső áldásos tevékenysége és a következő lejtő nagyrészét gyorsabban és nem feltétlen a talpammal érintve tettem meg. Röhögve estem-keltem és teljesen felszabadultam, mint egy kisgyerek. Egy erdőszélre jutottam, ami egy bevetett szántót határolt. Hatalmas, nyitott élénkzölden rikító domboldal tárult elém. Az eső közben szakadt, mintha csak dézsából öntenék, a földet elborította a pára, amely két-három méter magasságban megrekedve visszaverte a felhők felett szikrázó napfényt és valami hihetetlen szürreális saját fénnyel világított. Elképesztő látvány volt! Nehezen szakadtam el tőle, de mennem kellett.
     Átkelve az M0-ás híd alatt kissé unalmasabbra váltott a táj. Ugyan úgy dombos-rétes volt, erdőkkel szegélyezett, de hiányzott belőle egyfajta meghitt romantika. És ez az érzés már a túra végéig elkísért. Nem sokkal a 2. ellenőrzőpont előtt túratársam akadt, akivel együtt keresgéltük az útvonal jelző szalagokat. A 2. ellenőrzőpontnál, a kód felíráshoz elővéve a ronggyá ázott útleírást, épp azon nevetünk, hogy milyen kellemesek az olyan "hülye biztos" túrák, ahol szinte végig csak a szalagozást kell követni. Nem kell térképet böngészni vagy azzal bibelődni, hogyan nyitom szét az összeázva egymásnak tapadt lapokat, miközben cafatokra szakad az útleírás, amit még aztán értelmezni is kell. Szerencsénkre ez is ilyen túra volt :D És ebben a felhőszakadásban igazán kapóra jött! Aztán ahogy rákezdett, úgy el is múlt az eső és Nagytarcsára érve már majdhogynem a nap is kisütött. Fülledt meleg lett. A 3. ellenőrzőpont a nagytarcsai falumúzeumnál volt, melyet meg is lehetett tekinteni.
     Innen már csak 4 km választott el minket a Naplás-tónál felállított céltól. Utunk a Szilas-patak partján vezetett végig. Ekkorra már a bakancsunkban békák kurrogtak és a zonkninkból kifacsarható víz mennyiségével paradicsomot öntözhettünk volna :D És itt említeném meg, hogy túráim során ez volt az eslő olyan szervezés, ahol  egy jelképes összeg fejében a rajtban leadott cuccainkkat átvitték a célhoz. Így élve a lehetőséggel, előre gondolkozva csomagoltam száraz váltásruhát és a tóhoz közeledve már előre örültem a gondolatnak, hogy nem kell csurom vizesen hazamennem.
     A napocska kisütött, a szél felélénkült és utunk véget ért. Elismerve a teljesítményt melyet elértem, kézfogás kíséretében nyújtották át az oklevelet és a kitűzőt. Szerintem ez igazán kedves gesztus, valahogy ünnepélyesebbé teszi a sikerélményt is. Köszönet érte a szervezőknek!
A jól megérdemelt zsíroskenyér után még valami palacsintát is ígértek, de azt már nem vártam meg, mert még be kellett gyalogolnom a HÉV-állomáshoz. Egy laza 2 km-es séta várt a patakot kísérő kerékpárúton... mondanom se kelljen, szikrázó napsütésben! És épphogy odaértem, már érkezett is a szerelvény :D

Kellemes túra volt, egyáltalán nem megerőltető. Legközelebb is bevállalnám.