Akác után, de még a hársfa előtt virágzik és ontja vérmérséklet növelő andalító illatát a Keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) vagy más néven: olajfűz, olajfa (hamis), ezüstfűz, oleaster, Russian oliva.
Ez a gyors növekedésű cserje az ázsiai sztyeppékről származik, bár őshazája a Földközi-tenger vidéke és Közép Ázsia az Altájig. Egy hihetetlenül igénytelen bokor, mely a szikes, homokos talajtól a magas talajvizű területeken is megmarad. Ha nem nyírják, alsó ágai felkopaszodnak és görbe törzsű fává növekszik. Jellegzetessége, melyről részben nevét is kapta, hogy hajtásai, levelei és termése is ezüst színű csillámszőrökkel borított, mely az egész fának ezüst színt kölcsönöz. Sárga virágai május végén, június elején ontják bódító illatukat. Olajbogyóra emlékeztető termése éretlenül lisztes külsejű, érés után sárgásbarna és Törökországban, Afganisztánban, valamint Kína sivatagos északi részin szárítva, levesnek és fűszerként is fogyasztják. Leveléből magas vérnyomás elleni teát készítenek.
Európába a 17. században hozták be díszcserjének. Hazánkban az alföldi szikes területek fásításakor terjedt el.
 |
| Keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) |
"Csillagfényes éjszaka burkolta be a Neapolisi-öböl tündéri halványkékségét, szárazföldön és tengeren elült a munkás nappalok zakatolása, és a Mons Lactariusra és környékére rátelepedett a zsibbasztó csönd. Az az eszményi csönd, amelyre oly szívrepesve vártak a nemesebb lelekek, hogy megszabadulván a hétköznapok kíméletlen hajszájától, végre felszabadulhassanak. Ilyen sugallatos estén és éjszakákon végre felszabadultan és kedve szerint csapong a szellem, amelyet az alkotás szüntelen és csillapíthatatlan sóvárgása sarkatyúz, és a remekművek születésének fájdalmas izgalma feszít."
(Részlet Révay József Márvány menyasszonyából)
(Részlet Révay József Márvány menyasszonyából)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése