Uh, uh... Lehet, hogy van egy olvasóm! Persze magamat kivéve... Bár az igazat megvallva az sem kizárt, hogy én vagyok/voltam az szerkesztés közben :) Igen ez több, mint valószínű. Mindenesetre jobb kedvem lett tőle. No, nem mintha világhírű blogger akarnék lenni. Igazából meglepett. Persze, tudom, hogy nyilvános az oldalam, csak nekem ez amolyan digitális napló féle... egy e-napló :D
Volt, idő, amikor naplót írtam, de mindig féltem, hogy rossz kezekbe kerül, hiába csak leírt gondolatok. A gond a véleményekkel és az őszintén leírt érzésekkel volt; azokat féltettem. Jogosan. Azóta semmi személyeset nem írok le. De ez más. Már más. Másként gondolok erre az egészre. Nincs semmi titok abban, amiket írok. Ezek csak a gondolataim, amik időnként megrohannak, feltorlódnak és annyira megtőltik a kobakom, hogy ki kell írnom magamból mielőtt teltház lenne és elmarad az esti előadás :D
Egy időben verseket írtam, de az elmúlt :) Meg van még az a képességem is... valahol a sok cucc alatt hever, elveszve az agyalapi mirigyem bal hátsó kvadránsánsk jobb felső csücskében... de van más, szavak nélküli önkifejező hobbim is.
Belefáradtam a szavakba. Szeretem a csöndet; mindig is szerettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése