Nem is tudom... Biztos bennem van a hiba, hogy minden félsz nélkül sétálgatok este... de annyira imádom ezt a csendet. Amikor elindultam az ég borulni kezdett és a semmitmondó alkonyi kék ég átvedlett valami földöntúli misztikus zölddé. A lenge, bár már kissé pimasz esti szellő szantálfa füstölő illatát csempészte a kéményfüstös éjszakába. Az ablakok rolói mind behúzva, hogy csak a fény sárga színe szűrődik át rajtuk, mintegy szimbolizálva a meleg családi fészkeket. Eközben a már feketére vált égen komiszul kacsintgat egy fényes csillag az előtte elvonuló rózsaszín fellegek között, amik esőt ígérnek.
Szóval igen, szeret éjszaka sétálni, bízva abban, hogy nem érhet utól a rossz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése