Fák sóhaja
Zöld a fáknak kérge mind,
levelét elvesztve
várják mind a fagyos kínt
tavaszig dermedve.
S rajtuk égbolt kékje csüng
enyhe szellőt sóhajt;
gyönge napfény szirmot bont,
de kenyeret nem óhajt.
Apró parázs szikra hajtja,
mosolyt küld a tájra;
e kedves öröm lelket önt
a megfáradt világba.
Hartlepool, 2020. December 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése