Hihetetlenül felemelő az a szabadság érzés, amit a vezetés adta függetlenség ad. Elképesztő, hogy 20 éve van jogsim, de nem mertem használni. Számomra olyan ellenséges volt a magyarországi vezetési morál az utakon, hogy alig két évnyi vezetés után annyira elment a kedvem az egésztől, hogy szinte teljesen elzárkóztam tőle. Szerencsés vagyok, hogy ezidő alatt nem is voltam rákényszerítve, hogy a volán mögé üljek, de minden bizonnyal sokkal könnyebb lett volna az életem. Helyette tömegközlekdem meg gyalog jártam, aminek meg van a maga varázsa. De itt sem az időjárás, se a távolságok, de még a buszjáratok gyakorisága nem kedvez ezeknek a régi szokásaimnak. Cserébe viszont türelmesek és kedvesek az utakon, mint mindenhol és mindig általában és egy kocsi fenntartási költségei is olcsóbbak, mint az éves bérlet ára. A papírmunkáról nem is beszélve! Veszünk egy kocsit. Befizetjük rá az út adót és a biztosítást attól a naptól, amikor az az aszfaltra gurul. Az eladótól kapott tulajdonlapot bejelentetjük a saját adatainkkal egy weboldalon és kész. Igen, ennyi. Három nap múlva postán kiküldik az új forgalmit. Nincs szerződés, illetékbélyeg, sorban állás az okmányirodán... Nem is tudom, talán a sós pára okozta korrodálás miatt cserélgetik gyakrabban, 3-5 évente a kocsijaikat, de elképesztően egyszerű az ügymenete a dolognak. Részemről még egy jópont Angliának.
Vajon hova lesz az első utam?
