Ma nagyon megijedtem.
Nem szeretem ezt az érzést, mert nehezen uralom. És nem tudom megőrizni nyugodtságomat, ha idegesít a kiszolgáltatottság.
Tisztában vagyok vele, hogy az aggódás, a szeretet egy kifejeződése. A féltés. De mi van, ha túl félünk? Amikor már-már irracionális dolgok is bevillannak lehezséges kimenetként. Ki lehet ezt kapcsolni vagy legalább csökkenteni? Azt gondolom, racionalitással enyhíthető némileg, de nem minden esetben.
Szívesen olvasnék mélyebben erről a témáról. Hogy mi és hogyan alakíja ki? Mi befolyásolhatja? Mi erősíti fel? Tréninggel elérhető-e, hogy kevésbé kerítsen minket a hatalmába. Lehet-e egyáltalán tudatosan "szabályozni", mintegy irányítani? Vagy csakis a személyiségjegyeinktől függ az intenzitása? Összefüg a lélek-jelenlétünk meg-, vagy éppen nem léte ennek az ösztönös érzésnek a tudatosításával?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése