Akár félelmetes is lehetne, ahogy a végtelenül sötét semmibe vesző horizonton eltűnnek a olajszállító tankerhajók fényei. Számomra viszont inkább izgalmas. Új. Ismeretlen.
Sikerült elkövettem a legnagyobb hibát, az egyetlen "bűnt", amit itt nem illi, elpityeredtem a kurzus vége felé. Annyira kimerültem és tele lett a búrám a hülyeségekkel is, amiket a tanár mondott az egyes szavak jelentésreiől... Meg akart győzni, hogy a 'lelkiismeretes' és az 'önző' ellentétpárok. De több fogalommal hasonlóképpen nincs tisztában. Nem tudom, hogy ez most csak rá igaz, vagy az angolok általánosságban gondolják így ezeknek a fogalmaknak a jelentését másként... Túl komolyan veszem? De így elég nehéz megfogalmazni őket és a feladat pont az volt, hogy egyezünk ki egy közös definícióban... Már ezen is nehezen tettem túl magam, erre rátromfolt a világ legborzalmasabb feladatával, egy memóriajátékkal, amit ki nem álhatok, mert mindig pocsék voltam benne.. jah, rettenetes a memóriám!
Aztán a végére elkapott a gépszíj, beszippantott a spirál és egyszerűen nem tudtam uralkodni az érzéseimen! Olyan ciki volt! Senki sem szereti a picsogókat, akik elsírják magukat az első nehézségeknél. De ez így nagyon nincsen jól, ez nem egészséges! Nagy baj van nálam odabent, amit rendbe kéne mostmár tenni. Akkora a kupi, hogy folyton átesek valamin. Eddig is érzékeny voltam, de mostmár ott tart a dolog, hogy a legkisebb ártalmatlan arármi is felzaklat. Le kell számolnom a multammal. Le kell zárnom, a régi sérelmeket, mert kísértenek. Ideje felnőnöm.
Ilyenkor úgy érzem túl merev vagyok, zárkózott az újdonságokra és hogy nem megy nekem ez a nyelvtanulósdi. Annyira mélyen megutáltatták velem a suliban az angolt, elhitették, hogy nem vagyok rá képes. Most pedig nagyon nehéz lebontanom ezeket a falakat.
Motiválhatna a többiek hozzáállása. Ők mind olyan hálásak! Nekem is van miért, mégsem vagyok képes értékelni azt amim van, amit elértem, pedig kéne, megérdemelném... illene.
Ez vajon személyiséghiba, velem van a baj? Ilyen vagyok? Hálátlan. Vagy csak a körülmények tettek ennyire szívtelenné?
Nem mondom, hogy most túl jól érzem magam.
Nem bírok tovább aludni... Szerintem telihold van. Plusz lelkiekben már készülök a mai angolra. Házi feladat nincs, csak ajánlások, hogy mivel gyakorolhatunk többet. Most a hallás utáni szöveg értést vesszük. Nem egyszerű, főleg úgy, hogy nekem sose volt jó fülem hozzá. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy ez egy általános képesség hiány nálam, szerintem csak az angolra nem áll rá a fülem. Mert bár régen tanultam nyelvet, de úgy emlékszem az olasznál és görögnél sose volt ilyen gondom.
A legfontosabb a megfelelő forrás. 'Clear and slowly', vagyis 'Tiszta és lassú' legyen a beszélt szöveg. Ez egy nagy ország, rengeteg helyi dialektussal és a világ számos helyéről érkezett betelepülői miatt számos akcentussal. A tanárunk a BBC-t ajánlotta, mert az országos műsor, tehát az egyetemes angolt beszéli, hogy mindenki megértse; a Skót, a Wales-i, az Ír... És témakörökben is változatos az időjárástól kezdve, a nemzetközi híreken át egészen a technológiai újdonságokig. És ami nyevtanulás szempontjából nem utolsó szempont, hogy a neten fellelhető legtöbb video feliratos, vagyis látással korrigálhatóak a rosszul értett szavak, így bővülhet a szókincsünk is a helyes megértés mellett. A legutóbbi alkalmak pozitív élményeitől feltüzelve nagybőszen neki is álltam a gyakorlásnak. Úgy fogtam fel, mint egy diktálást, vagyis ami hallok, leírom... de még milyen szerencse, hogy visszajátszhatóak ezek a videók! Az időjárással kezdtem. Gondoltam ez lesz a legkönnyebb szövegkörnyezet, hiszen ugyan miről is lehet szó: felhők, szél, hőmérséklet... Aztán az első mondatnál nem jutottam tovább! Az a rengeteg kötőszó meg jelző! És még felirat sem volt hozzá... Úgyhogy váltottam és kerestem mást. Könnyed híreket a nagyvilágból... De a hírek sosem könnyedek. Mindegyiknek komoly mondanivalója van, amit nagyon is körültentően fejtenek ki. De próbálkozom és csak ez számít.
Legyen szép napotok!
Nem messze hozzánk, kicsit kevesebb, mint fél óra kocsiútnyira van egy park. Hatalmas tóval, benne a legkülönbözőbb vízimadarakkal, körben mezők, kisebb-nagyobb fás csoportok, kőhíd, vártorony, szobor és egy domb, melynek tetején még római hódoltságból maradt emlékmű, Minerva Temoloma ékeskedik. Sajnos ez utóbbit jelenleg nem lehet eredeti pompájában élvezni a látványát, mert felújítás miatt körbe kerítették. A park mozgalmas és nyüzsgő madár világa viszont bőven kárpótolja az embert.
Aranyosi Ervin : Üzen az Ősz
"Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!
Minek a lázas rohanás?
Ülj le egy padra, nézz fel az égre,
érintsen meg bűvös varázs.
Ne rohanj el az élet mellett,
engedd a szépet hatni rád.
Akik megállnak, szépre lelnek,
azokkal megáll a világ.
Mikor lassulsz lecsendesülve,
a lelked is életre kel.
Nem erőlködsz nekifeszülve,
a lét értelmét éred el!
Hagyod, hogy vigyen áramlása,
s eljuttat céljaid felé.
Segít a szíved dobbanása,
s vágyad az utat meglelé.
Nem is kell megkeresni módját,
csak csendben, várni, hogy legyen.
Nem kell “harccal legyőzni Tróját”,
s átmászni minden gond-hegyen.
Nem kell balgán sikerre törni,
harcban legyőzni másokat.
Elég egy székben hátradőlni,
s teremni hagyni álmokat.
Szebbet teremthetsz szeretettel,
lélekből kapva az erőt.
Szebb világot alkot az ember,
békéset, s tisztán élhetőt.
Nem hajt tatár, anyagi érdek,
szíved csak szépre éhezik.
Érzéseid vonzzák a szépet,
amely úgyis megérkezik.
Engedj el végre minden görcsöt,
s hagyd, hogy a csónakod vigyen.
A pillanat, ha lazán töltöd,
úrrá lesz minden irigyen.
Álmodj nagyot, álmodj merészet,
s figyeld, a gondolat teremt!
Valóra váltja az egészet,
neked adva a végtelent.
Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!
Engedd csak szállni az időt!
Ülj le egy padra, nézz fel az égre,
figyeld a vágyad, s hagyd hatni őt!"
A hét elején még rettegtem az angol órától. Olyan idegennek éreztem magam. De ez valahogy elmúlt. A tegnapi alkalom megtörte a jeget és egészen felszabadultam. Egyre aktívabban veszek részt és bátrabban kezdeményezek beszélgetést. Sőt, ma sikeresen összehoztam egy nyelvtanilag tökéletesen helyes kérdést! Szuper érzés volt!
...
És van egy furcsaság is, vagy inkább különlegesség...
Hiszitek, hogy él ember a földön, aki szinte a megszólalásig hasonlít rátok? Igen, egy alterego. Én hiszek benne és ismerek is olyat, aki találkozott már "önmagával", igaz csak egy futópillanatra. De másképp nem is tudnám magyarázni azt, amivel heti két nap is együtt ülök ezen a kurzuson.
Először a hangja ütötte meg a fülem. Még az élce is ugyanolyan, a beszédritmusa, a habitusa, annak ellenére is hogy török nemzetiségű. A testalkata valamivel másabb, amit az eltérő életmódnak és táplálkozási szokásoknak tudok be. De mindent egybevéve hihetetlen a hasonlóság egy túratársammal! Elképesztő jelenség! Amikor megszólalt, hirtelen olyan otthon éreztem magam, és ez megnyugtatott. Csak a körtnyezet volt furcsa, amiben az amúgy ismerős hangot hallom.
Sokáig hittem benne, hogy egyszer én is összefutok magammal... Talán így lesz.
Huh, na feleslegesen vérteztem fel magam lelkileg. Mint kiderült heti 6 óra lesz csak a kurzus időtartama, ami 2 alkalommal számolva csak 3 óra. Nem mondom, azért ez is elég volt! Kiscsoport vagyunk, nyolcan plusz a tanár és egy segítő. Beszéd centrikus kurzus, ami érthető is. Már eleve az angol nyelv hallata is kimerítő, de számomra van egy extra nehezítés: az összes csoporttársam Közel-Kelet európai, vagyis olyan akcentussal beszélnek, hogy az szó szerint fejfájdító. Gyorsan is beszélnek, nagyon nehéz megértenem, amit mondanak.
Maga az épület szép modern... mármint belül és bár a lelkünkre kötötték, hogy egyedül ne csámborogjunk, nehogy eltévedjünk... nehogy... elárulom, nincs az akkora, hogy el lehetne veszni benne. De van és erre büszkének kell lenni!
Ügyintézésben is profik. Saját okmányirodájuk van, vagy valami hasonló és már első alkalommal kb 5 perc alatt nyomtattak mindenkinek fényképes belépőkártyát.
Első nap az iskolában.
Nem kevés nosztalgiával kerültem meg a főiskola épületét. Friss a reggel. A nap bár laposan jár már, sugarai égetnek. És a városnak ezen részére a erjesztett komló testesen édes illata telepszik, amit épp most fejtenek le a sörgyárban. Mintha csak Pécsett lennék!
Eddig izgatott voltam, de mostmár inkább kialvatlanságot érek. Még 4 perc és összeszedik az aulában várakozó csapatot, velem együtt.
Legyen szép napotok!
A zene világnapja alkalmából.
https://m.youtube.com/watch?v=a7wjS7qbqJU&feature=youtu.be
