A hét elején még rettegtem az angol órától. Olyan idegennek éreztem magam. De ez valahogy elmúlt. A tegnapi alkalom megtörte a jeget és egészen felszabadultam. Egyre aktívabban veszek részt és bátrabban kezdeményezek beszélgetést. Sőt, ma sikeresen összehoztam egy nyelvtanilag tökéletesen helyes kérdést! Szuper érzés volt!
...
És van egy furcsaság is, vagy inkább különlegesség...
Hiszitek, hogy él ember a földön, aki szinte a megszólalásig hasonlít rátok? Igen, egy alterego. Én hiszek benne és ismerek is olyat, aki találkozott már "önmagával", igaz csak egy futópillanatra. De másképp nem is tudnám magyarázni azt, amivel heti két nap is együtt ülök ezen a kurzuson.
Először a hangja ütötte meg a fülem. Még az élce is ugyanolyan, a beszédritmusa, a habitusa, annak ellenére is hogy török nemzetiségű. A testalkata valamivel másabb, amit az eltérő életmódnak és táplálkozási szokásoknak tudok be. De mindent egybevéve hihetetlen a hasonlóság egy túratársammal! Elképesztő jelenség! Amikor megszólalt, hirtelen olyan otthon éreztem magam, és ez megnyugtatott. Csak a körtnyezet volt furcsa, amiben az amúgy ismerős hangot hallom.
Sokáig hittem benne, hogy egyszer én is összefutok magammal... Talán így lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése